Skid Row - Thickskin

	Kiadó:	SPV
	Terjesztő:	SonyBMG
	Együttes:	Skid Row
	Megjelenés éve:	2003
	Ajánlja:	Perkele
	Pontszám:	4/10
	Értékelés:	Perverzióval már élvezhető

Nyolv év hallgatás után állt elő a Skid Row egy új lemezzel. Hosszú idő telt el, plusz új énekesük is van, így érthető, hogy vegyes érzelmekkel várta őket a nagyközönség. (Bár állítólag az anyag készen volt, csak különöző okok miatt folyamatosan csúszott a megjelenés.) Már persze azok, akik emlékeznek egyáltalán a 90-es évek elején oly sikeres bandára. Anno szakadtalanul hallgattuk otthon a '89-es Skid Row és a pár évvel későbbi Slave To The Grind lemezeket és azt hiszem az akkori 'rockerek' között sokaknak lett életre szóló himnusza a Youth Gone Wild vagy a Monkey Business. De van még jó néhány dal azon a két lemezen, amelyek megkaphatnák ezt a titulust.

Ehhez viszonyítva a Thickskin a régi Skid Row nevének sárba taposása. Na jó, ez túlzás, de akkora csalódás számomra ez a lemez, hogy nehezen tudok objektív maradni. Igazából nem is tudom mire számítottam. Arra biztos nem, hogy ismét egy klasszikus, alapművé váló albummal állnak majd elő, de ennyire gyenguskát se vártam. Az új énekessel Johnny Solinger-rel semmi gond, jó hangja van, rock énekesként megállja a helyét, bár Sebastian Bach-hoz nem szabad hasonlítani. A gond a zenével van. Ha ilyen albumot adnak ki '89-ben, akkor nem jutottak volna sehova. Egyszerűen gyenge! A változást a régi albumokhoz képest még el lehetne fogadni, hiszen sok-sok év eltelt már azóta, sok új stílus vált népszerűvé és tűnt el, ez rájuk is hatott - szóval ez még rendben lenne. De mindennek ellenére egy szóval tudom csak jellemezni az albumot, és az a gyenge. Egyek lettek a tucatból, akik 2004-ben modernesített rock zenét játszanak. Kicsit alternatívan, kicsit keményen(New Generation, Thick is the Skin), kicsit grunge-osan(Ghost, Swallo Me(The real you)), kicsit punkosan - dala válogatja a Thickskinen. De vannak olyan tök jellegtelen nóták is, mint a Born a beggar (nem az bánt, hogy simán elmenne rádióslágernek, hanem az, hogy tiszta Nickelback érzetem támad tőle), vagy a 'nyálas' See You Around, amelyiknél nem tudtam eldönteni, hogy régi U2 vagy régi Bon Jovi hatott-e rá?! .
Tulajdonképpen, tekintve a dalokon felvonultatott stílusok változatosságát, nem lehetne unalmasnak nevezni ezt a lemezt, de hogy semmi említésre méltó nyomot ne hagyjon maga után... az már kétségbeejtő. Pontosabban, az egyetlen monumentum, amire sajnos emlékszem, és hiába lett I Remember You Two a régi ballada címe, utalva arra, hogy ezt kicsit másképp adják elő, ez a punkos 'feldolgozás' gyatrára sikeredett. Csak ismételni tudom önmagam, ha ezt anno így adják elő, sose lett volna belőle klasszikus.

Mint amikor kihúzzák a kigyó méregfogát, számomra olyan a Thickskin a Skid Row történetében. Amerikában valószínűleg bejött a jónépnek, bár túl nagy sikerre ott sem számíthatnak. Fantáziátlan, erőtlen ez a lemez.


01. New Generation
02. Ghost
03. Swallow Me (The Real You)
04. Born A Beggar
05. Thick Is The Skin
06. See You Around
07. Mouth Of Voodoo
08. One Light
09. I Remember You Two
10. Lamb
11. Down From Underground
12. Hittin' A Wall