Necropsia - Mítoszok romjain

Kiadó: EMI
Terjesztő: EMI
Együttes: Necropsia
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

A tavalyi év a külföldi visszatérési hullám egyfajta lecsapódásaként Magyarországot sem kerülte el. A Moby Dick mellett a másik poraiból feltámadó csapat a debreceni crossover Necropsia. Az 1994-ben Marlboro díjat nyert zenekar a Mélység album kiadása után alakult át először, hiszen a Magány rítusai lemezt (erről Hajas is írt már az alapművek között) már csak trióként rögzítette az eredetileg hatfős hazai hardcore alakulat.

A budapesti Leukémia és AMD után harmadikként érkező és hamar ismertté váló Necropsia annak idején újszerű, metalos megközelítésével és azóta is etalon szövegeivel vált kultzenekarrá. Az akkori csapatból csak Böske és Rossi húzza továbbra is az igát - Szilágyi Pisti azóta a Szeg-et üti, Ales pedig SkizoDigital lett. A csapat további tagjai is ismertek a debreceni életet nyomon követők számára, hiszen Hargitai Árpád a Replikából, Csató János pedig a S.O.S.-ből érkezett. HajdúBihar AllStarz.

A Mítoszok romjain címet viselő korong (beszédes névválasztás) ugyanott folytatja a hagyományokat, ahol az abbamaradt. Szerencsére a korábbi anyagokkal ellentétben ez kiváló hangzással (Töfi, Denevér) bír, a mai követelményeket végig szem előtt tartva. Ortodox fanok számára elsőre szokatlan lehet az amerikai kortársakhoz képest is durva scratch, sokadjára hallgatva azonban organikus egészet alkot.

A CD-n szereplő számok közül ismertek - Szakadék szélén, Esőtánc, Árnyak a tűz körül - egytől-egyig alapművek. A mostani formáció játékában pedig sokkal több erőt és dinamizmust (és valljuk be, pontosságot) érzek, mint a régi klasszikus felvételekben. Tehát a 11+1 számos lemezből négy a Mélységről került elő. A többi viszont vadonatúj, a klasszikus stílusban fogant Necropsia szösszenet. Vannak jobban sikerült (Jelek, Próféta) és kevésbé érlelt darabok. A női vokál, sampler, scratch körítés sokat dob a lemez összképén. Megemlíteném az Árnyak a tűz körül nevű zúzda Hammond-kíséretű refrénjét - kreatív és életveszélyes. A CD 12. száma egyfajta sajátos mixe a korong zenei anyagának, természetesen gitár - ám korántsem ötletszegény.

Zeneileg a Necropsia nem sokat változott az elmúlt években. Azt a crossover-t űzi, amelyből manapság az óceán másik oldalán sincs túltengés. A manapság divatos amerikai nu csapatokkal szemben itt olyan ötletek jönnek szembe, amelyekkel ma máshol alig találkozhat a siheder nagyérdemű. Kalmár Balázs szövegeit pedig továbbra is aranyba kéne foglalni, így lehet káromkodás hegyek helyett értelmes mondanivalót teremteni. Egyetlen negatívumként a borítót említem, azt hiszem ez az egyetlen részlet, amin még lett volna mit javítani.

Összességében a Necropsia feltámadása és erős lemeze kellemes meglepetés. Mindenkinek javasolt a lemez meghallgatása, esetleg beszerzése - a korai két lemezt most már szinte hiába keresi bárki. Az új felállás életképes, innentől kezdve már csak a deszkákat kell felszedni. Ha lehet egy kérésem a zenekar felé: az újrahasznosítási munkálatokba be lehetne vonni Freddyt és a Rianást is?


1. Jelek
2. Szakadék szélén
3. Próféta
4. Esőtánc
5. Szürke világ
6. Árnyak a tűz körül
7. Kutyák
8. Ólom ereken át
9. Csak egy lövés
10. Hamut lehet a csend
11. Mítoszok romjain
12. rmx