Stone Sour - Stone Sour

Kiadó: Roadrunner
Terjesztő: Mton
Együttes: Stone Sour
Megjelenés éve: 2002
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Manapság rengeteg amerikai modern rockcsapat került elő a föld alól, azonban a Stone Sour hányatott története még 1992-ben kezdődött. Ekkor alapította a csapatot Joel Eckman dobos és Corey Taylor énekes - őt ugye a Slipknot-ból ismerjük. Az összefonódás azonban nem ér véget, hiszen a basszer Shawn Economaki ma a 'Knot színpadmestere, Jim Root gitáros pedig szintén az álarcosbál tagja.

Sorozatos próbálkozások után 1997-ben feloszlatta magát az addig klubokban játszó brigád. 2000 elején Josh Rand, az együttes jó barátja megkereste Corey-t pár dallal - és a Stone Sour visszatért. A Slipknot két lemez után pihenőt tartott, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a srácok évek múltán ismét összeálljanak a garázsban. A Stone Sour zeneileg ugyanis teljesen más, mint a 'Knot. Kb. az az érzete támad a hallgatónak, hogy letévedt egy garázspróbára, ahol a srácok Hendrixtől kezdve egészen az Alice In Chains-ig szedték össze hatásaikat és ezt múltidézés nélkül öntik formába. Vagyis abszolút őszinte, sallangmentes, nagybetűs metalt játszanak.
És nem is akárhogy. Azt eddig is tudni lehetett, hogy Taylor gyakorlatilag mindenre képes mikrofon mögött és ennek itt végre bizonyítékát is adja. Rengeteg dallamos téma mellett legalább ugyanennyire széles skáláját mutatja fel a torokkínzásoknak (by Patton). Azt hiszem, a Slipknot sokat tanulhatna ebből - vétek erre a torokra hörgést erőszakolni. A banda többi tagjára sem lehet panasz, ugyanis mindenki hozza azt a bizonyos pici többletet, amitől egy lemez nemcsak hogy jó, hanem egyenesen kiváló.

Dalokat tekintve sorakoznak a jobbnál jobban, elemi erővel robbanó nóták. Néhol scratch-el, néhol szintivel, vagy durva vokállal dúsítják a telt alaphangzást. Előfordulnak átkötések, vagy kisebb leállások - ezekkel együtt kerekebb egészt alkot a lemez. A nem várt sláger a Bother, ami akusztikus gitárjaival és csodaszép vonós kíséretével pont az ellentéte annak, amit eddig Corey énekelt. Ez a dal a kakukktojás az albumon, ugyanakkor a többi, zúzós dal is előadható lenne ebben a köntösben és fordítva. A dalsorrend nagyon okosan lett felépítve, sehol sem fárad meg a korong - bár ennyire erős ötletekkel miért is fáradna meg? A hangzás teljesen korrekt, masszívan szólnak a gitárok, bár nem annyira durván, mint a Slipknot-ban. Pont úgy, ahogy az annak idején etalon Pearl Jam Ten, vagy Life Of Agony Ugly szólna mai köntösben - de akár Katatonia, Paradise Lost rajongókat is könnyen elkap a lemez sodra. A lemezt záró spoken word track stílusosan zárja a lemezt.

Egyrészt minden Slipknot rajongónak kötelezővé tenném a Stone Sour hallgatását - ellentétben az ismert bandával ez az anyag kortalan értékeket rejt. Akiket a már régóta ismert bandanevek fogtak meg szintén nem érheti csalódás, ez az anyag egyszer csak ott lesz a fülben, az agyban és a torokban. Soha rosszabb bemutatkozást - remélem, hogy nem oszlanak fel még egyszer. Kár lenne egy ilyen csapatért.


1. Get Inside
2. Orchids
3. Cold Reader
4. Blotter
5. Choose
6. Monolith
7. Inhale
8. Bother
9. Blue Study
10. Take A Number
11. Idle Hands
12. Tumult
13. Omega