Primal Fear - Devil's Ground

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Primal Fear
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Sumi
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Nem tudok egy Primal Fear lemezajánlót úgy kezdeni, hogy Ralf Scheepers énekes Gamma Ray-es múltját és a Judas Priest énekesi lehetőségét meg nem említeném. Ez nemcsak Ralf személyének köszönhető, hanem annak is, hogy a banda immár ötödik stúdiólemezénél tart, de a német ízekkel előadott, alapvetően Judas Priest jellegű nóták bűvköréből nem tud és nem is akar szabadulni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a Devil's Ground minden eddigi munkájuknál jobban sikerült.

A lemez egy Halford-szerű énektémával indul, aztán a Metal Is Forever egy igazi döngölős, remek refrénnel rendelkező nótává terebélyesedik. Már itt arcul csapja az embert a lemez igen jó hangzása. A bandában gityósként nyomuló Matt Sinner és az utóbbi időben számos lemezen bizonyított Achim Kohler igen jó munkát végzett a lemez hangzásával kapcsolatban.
A nyitónótát követő Suicide And Mania sem lassít a tempón: a gitárok röfögnek, Ralf pedig többször is egy-az-egyben Halfordként énekel, amire először felhúztam a szemöldökömet, ám sokadik meghallgatáskor már inkább arra figyel az ember, hogy ebben a jólismert műfajban még mindig mennyi jó nótát lehet írni.
A lemezről a kedvenc nótám a harmadik tételként jegyzett Visions Of Fate, talán annak köszönhetően, hogy ebben a billentyűk is szerepet kapnak és a gitártémák is ebben a dalban tetszenek a legjobban. Ralf hangja ebben a nótában kevésbé idézi az újra a Judasban nyomuló Halfordot, énektémái inkább a Gamma Ray Sigh No More lemezen nyújtott teljesítményét idézik. A nótában egymást követik a kellemes gitárszólók, ami szintén csak emeli a dal színvonalát. A negyedik nóta, a Sea Of Flames egy kissé Painkiller-es dobtémával indul, aztán egy karcosabb Judas nótává nővi ki magát, amelyben Halford / Scheepers mester megint jókat énekel.
A folytatásban szinte csak magamat ismételhetem, hisz a brit mesterek szelleme minden nótát belengi. Bár eredetiségnek sokszor híjján van a lemez, mégis szívesen hallgatom az olyan döngölős nótákat, mint a Sacred Illusions, a Soulchaser, de nagyon jól sikerültek a líraibb dalok is (The Healer, Wings Of Desire). A Wings Of Desire. A lemezt egy - szerintem - elég felesleges outro zárja, amelyben a narrátor elmondja, hogy mi a pokol, hol található és a pokol az ördög területe. Szerencsére ez a lemez végén van, zeneileg nem is kapcsolódik hozzá, így lazán ki lehet hagyni...

Összefoglalva, a csapat maradt a jól kitaposott úton, ám egy igen erős lemezt hozott össze, amit szívesebben veszek elő, mint az irányadó Priest utolsó két stúdiólemezét, illetve Halford bácsi utolsó szólóanyagát. Remélhetőleg azért a Halforddal kiegészült Priest új lemezére ez a kitétel már nem lesz igaz, addig is érdemes a Devil's Ground-ot beszerezni...

1. Metal Is Forever
2. Suicide And Mania
3. Visions Of Fate
4. Sea Of Flames
5. The Healer
6. Sacred Illusion
7. In Metal
8. Soulchaser
9. Colony 13
10. Wings Of Desire
11. Heart Of A Brave
12. Devil's Ground