Victory - Instinct

Kiadó: SPV
Terjesztő: SonyBMG
Együttes: Victory
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Sumi
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Töredelmesen be kell vallanom, hogy eddigi "újságírói" pályafutásom során kritikát még annyira nehezen nem írtam meg, mint a Victory névre hallgató banda esetén, hisz mit lehet írni egy olyan lemezről, amely bár nem rossz, de nem is jó?! Az AD&D játékosok talán rávágnák, hogy akkor biztos semleges jellemű, de ez még nem jellemzi eléggé a német társaságot. Mondjuk a lemez meghallgatása előtt a Victory név sem mondott sokat. Aztán amikor kiderült, hogy annak a Tommy Newton-nak a bandájáról van szó, aki többek között a Helloween klasszikus Keeper lemezeinek producere is volt, felcsillant a szemem, hogy talán érdemes lenne belehallgatni a Győzelembe...

A promo CD borítójáról tudtam meg, hogy a Victory a '80-as években és a '90-es évek elején az egyik legnépszerűbb német banda volt a világ hard rock rajongói között. Ezidőtájt az együttes olyan klasszikus albumokat adott ki, mint a '86-os Don't Get Mad - Get Even, '87-es Hungry Hearts vagy a '88-as That's Life. Ezeken a lemezeken az amerikai Charlie Hunt énekelt, aki a That's Life után visszatért Amerikába és csatlakozott a Humble Pie nevű zenekarhoz. Aztán 15 évvel később a Victoryben újra Charlie énekel és vele jelent meg tavaly szeptemberben az ajánlónk tárgyát jelentő Instinct album.

A zene alapjában véve döngölős heavy metal, amely a rettentő dögös és modern hangzás ellenére, talán Charlie rekettes hangja miatt, kicsit porosnak, öregesnek tűnik. A nyitó Running Scared egy lendületes darab, amelyet egy hosszabb úton autóban ülve lehet, hogy jobban élveznék mint a tavaszinak mondott esős időben. A refrén nincs túl cifrázva, de azért két-három meghallgatás után bárki énekelni tudná. A nóta és a lemez egyik legnagyobb erőssége az igényes, kidolgozott gitárszólók és azok gyakorisága. Még a lemezen az énektémák meg sem szólalnak, de már meghallgathatunk egy kellemes szólót... A szólóknak köszönhetően a nóta végére olyan hangulatom támadt, mint a gitármágus Satriani számait hallgatva: a húzós, dallamos, amerikai jellegű rock/metal zene, amelyet kocsiban, tengerparton jó lehet hallgatni, de én egyelőre a koszos és szmogos Budapesten ülök, így inkább hagyjuk....
A második Plastic Hero is hasonló felfogásban íródott, ám a nóta főriffje és refrénje kifejezetten emlékezetesre sikeredett... A harmadik tételként elkönyvelt Another Notch In The Bedpost egy AC/DC-féle rock'n'roll nóta. Ez alapján hihetőnek tűnik, hogy a Victory a '80-as években tényleg komoly rajongótáborral rendelkezett és még a toplistákat is megjárták. A lemez egyik legerősebb tétele a menetelős Starman, amely egy jó videoklippel és némi kiadói támogatással akár újabb slágerlistás helyezést is hozhatna az "öregeknek"....
A kazettás korszak fogalmaival élve a lemez "A" oldala tartalmazza az erősebb, jobb nótákat, míg a korong második fele hasonló megfogalmazásban született. Ezek a nóták egy-egy jól eltalált, lendületes tempóra épülnek, amelyet Charlie kellemes hangja és a gitárszólók egészítenek ki.

Összefoglalva, aki ismerte és kedvelte a Victory '80-as évekbeli munkásságát, annak érdemes ezt a feszültségtől és izgalmaktól mentes új albumot beszerezniük. Aki pedig eddig nem ismerte a Victory-t, viszont kíváncsi egy korrekt, jól megdörrenő, a hard rock és a heavy metal határmezsgyéjén mozgó lemezre, annak érdekes lehet a lemez. A többiek viszont inkább más lemezt keressenek a szabadidő kellemes eltöltéséhez...

1. Running Scared
2. Plastic Hero
3. Another Notch In The Bedpost
4. Starman
5. Enemy
6. Victorias Secrets
7. Nomads Of The Night
8. Seen The Light
9. Instinct
10. Riding Low
11. Songs Of Victory