Kataklysm - Serenity In Fire

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Kataklysm
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Kezdjük azzal, hogy iszonyú a borító. Tudom ez külsőség, de mégis ez az első motívum, amivel szembe találja magát a hallgató. A lángok, keresztek, koponya már-már megszokott dísze a Kataklysm lemezborítóknak, és eddig még összefüggést is lehetett találni a borító és az album között, de most becsúszott a képbe ez a kígyó és vele felborult az egész. Elég 'hülyén' néz ki a végeredmény. Bár hasonló mondható el magáról a lemezről is.

Ugyanis ez nem szól másról szinte, csak arról, hogy milyen szélvész tempókat tud új dobosuk és ezt próbálják is minél hallhatóbbá tenni. A dobokat teljesen az előtérbe nyomták, minden más csak halkan kíséri. (Szarrá doboltatták az új arccal a lemezt, valljuk be nyugodtan.)
Zeneileg egyébként nem sokat változtak vagy fejlődtek, mondhatni, hogy ez az album majdhogynem a Shadows and Dust folytatása. Miért csak majdhogynem? A dobleckének köszönhetően számomra mára kiveszett belőlük az a dinamikus frissesség, ami eddig jellemző volt brutális dallamaikra. Sterilebbnek, művibbnek hat mostani albumuk. Kevesebb kétlábdobbal sokkal életerősebb lemezt készíthettek volna, különösen tekintetbe véve, hogy nem tegnap kezdték karrierjüket és nem egy kiemelkedő albumot tettek már le az asztalra.
Ami meglepett, és miről még nem tudtam eldönteni, hogy pozitívumként vagy negatívumként értékeljem, azok a becsempésződött svédes dallamok. Nem arról van szó, hogy holnaptól Arch Enemy és In Flames rajongók hadai fognak Kataklysm-ot hallgatni, de egy-két dalban határozottan érezhető a népszerű svéd dallamok hatása. Az elmúlt hetek során többször meghallgattam már a Serenity In Firet, de még mindig 'bántóan' hallom ki ezeket a zenéből. Szóval nem tudom megszokni náluk, egyszerűen azért, mert a Kataklysm nem erről szólt eddig. Ugyanakkor nem viszik túlzásba sem ezek használatát, így nem lehet eldönteni, hogy változtatni akarnak-e eddigi egyenes, arcbamászó stílusukon vagy csak kísérleteznek.

Másfél év telt el a két utolsó Kataklysm album között, ami normál esetben ideális időintervallumnak mondható. De szerintem várniuk kellett volna még, hogy a Shadows and Dust méltó folytatásával állhassanak elő és ne egy ilyen férc munkával. Elvakult Kataklysm rajongóknak be fog jönni, egyébként nem ajánlanám senkinek ezt a lemezt. Nem mutatja meg a zenekar igazi arcát, amelyet már olyan lemezeken megismerhettünk, mint a Temple of Knowledge és a Shadows and Dust.


1. The Ambassador Of Pain
2. The Resurrected
3. As I Slither
4. For All Your Sin
5. The Night They Returned
6. Srenity In Fire
7. Blood Of the Swans
8. 10 seconds From the End
9. The Tragedy I preach
10. Under The Bleeding Sun