Tiles - Window Dressing

	Kiadó:	Inside Out
	Együttes:	Tiles
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Scorpio
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Honnan bukkannak elő a semmiből ilyen tehetséges muzsikusok, ilyen kiforrott zenével? - gondoltam, míg utána nem néztem a neten a zenekarnak. Ki is derült, hogy természetesen nem a semmiből jöttek, hiszen már 1993 óta léteznek, és a Window Dressing a negyedik albumuk. Sőt, az 1999-es Dream Theater Európa turné novemberi nyitó buliján ők voltak az előzenekar. Hogy akkor miért nem hallottam még róluk? Érthetetlen.

A Tiles-t hallgatva rögtön két óriás neve merült fel bennem, mégpedig a Rush és a Fates Warning. Mintha az ő stílusjegyeiket gyúrta volna eggyé a detroiti csapat, hogy aztán saját egyéniségüket is belevigyék, és ezáltal egy kiváló mixtúrával rukkoljanak elő. Merész album kezdés a címadó dal a maga tizenhét percével. Nem valószínű, hogy sláger lesz belőle, és a kereskedelmi televíziók, rádiók fogják nyomni, már csak a hossza miatt sem. Ugyanakkor cseppet sem unalmas, mintegy keretes felépítésű nóta. Durva, progresszív részekkel indít, agyament ritmustörésekkel, a közepe nyugodt, lebegős, éteri, majd a végén ismét a durvulásé a főszerep. Ezután jobbára átlagos hosszúságú, 4-5 perces szerzemények sorakoznak. A Remember To Forget és az All She Knows simán elfért volna a Rush, 'Vapor Trail' című albumán. Hangulatilag teljesen beleillenek abba a vonulatba, és olykor az énekes, Paul Rarick is Geddy Lee-vel állítható párhuzamba. Az átlagos hosszúságú dalok sorát egy gyöngyszem, a kilenc perces Capture The Flag szakítja meg. Micsoda szigorú riffel nyit! A refrén pedig, huhh.... hátborzongató! Sokan megirigyelhetik őket ezért a műért, mert ez bizony egy remekmű. Csakúgy, mint a következő Tear-Water Tea. Valami gyönyörű, ahogy bejönnek a vonósok, és a dal eljut a csúcspontjáig. Libabőrös vagyok, na! Ezután két instrumentális jön. A Stop Gap kissé jazzes, és inkább a ritmusképletekre van kihegyezve. A Unicornicopia-ban viszont egy szál zongora viszi a prímet vonós kísérettel, és hihetetlenül hangulatos. A Paintings megint egy húzós nóta, az A.02 pedig egy akusztikus gitárral előadott instrumentális szösszenet. A Slippers In The Snow kilóg a sorból, ez a dal valamiért egyáltalán nem fogott meg. Számomra emiatt nem lett tökéletes ez az album, hiszen a korongot záró Spindrift újfent a progresszív rock vizeire evez.

Az anyag egyébként végig a progresszív rock és metal mezsgyéjén halad, és Terry Brown producer jóvoltából dinamikusan, mégis arányosan szól. A kiváló muzsikusok közül ki kell emelnem Pat DeLeon dobost, aki Mark Zonder nyomdokain haladva üti a bőröket. Nem a duplázó használatával nyűgözi le a hallgatót, hanem rafináltan megcsavart ütemeivel, és a cintányérokon való változatos játékmódjával. A számomra ismeretlen zenekarok utóbbi időben a kezembe került albumai közül, mindenképpen kiemelkedik a Tiles. Kellemes meglepetést okoztak nekem.


01. Window Dressing
02. Remember To Forget
03. All She Knows
04. Capture The Flag
05. Tear-Water Tea
06. Stop Gap
07. Unicornicopia
08. Paintings
09. A.02
10. Slippers In The Snow
11. Spindrift

A kiadó honlapján keresztül minden Tiles dalba bele lehet hallgatni, itt