Apostasy - Cell 666

Kiadó: Black Mark
Együttes: Apostasy
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

A svéd black metal fogat bemutatkozása a Cell 666 című opusz. Zenéjükre a már ezerszer leírt szimfonikus black metal címkét tette a kiadó is és sok más zine is - ezúttal tényleg hihetünk ennek, pontosan erről van szó. A black metal ezen ága a sarokköveknek számító Covenant Nexus Polaris és Dimmu Borgir Enthrone Darkness Triumphant korongok óta erőteljes zuhanást képvisel - már ami a színvonalat illeti. Kliséitől nehéz megszabadulni, a műfaj keretei túl egyértelműek s ez avatatlan kezekben a változatosság hiányához vezethet.

E téren meg kell dicsérjem a 2000-ben alakult csapatot, ugyanis a lehetőségekhez képest mindent bevetnek a kreativitás érdekében. Javít az összképen a jó szólójáték és a néha egész intenzív riffek - kár hogy ezek nagy részét már ismerjük valahonnan, valakitől. Sajnos a sokszor tipikusnak mondható szinti kíséret és a kissé pontatlan gyors részek sokat rontanak az összképen. Elég nagy hiba volt a pergőt végig kipontosítani, mert a betonpontos ütemekre rendre elcsúsznak a darálások - ugye nem kell ecsetelnem mekkora káosz születik ekkor. A hangzás sem valami tökéletes - nehezen tudom elképzelni, hogy nem tudtak volna jobbat összehozni - pont Svédországban. De számomra a valódi negatívumot a jó hang hiánya okozta. Ez a hörgés-morgás egyszerűen nívótlan. Pincében sok sörrel talán elmegy, de nagylemezen óriási visszahúzó erőt jelent.

Szövegileg sikerült megvalósítani a lehetetlent. Megközelítették a Metalucifer szintjét, a dalcímek magukért beszélnek: Crowned In Thorns, Reign Of Chaos, Beauty Of Death. Csodás. Nos, ezek a magvas gondolatok a kompozíciók heavy metal klisékkel feloldott szimfonikus black metaljával együtt komoly centrifugális erőt képeznek az emberi gyomor tájékán. Ezt a hatást erősíti a tudatosan, vagy tudattalanul keményítésként bevarázsolt laza diszkó alapú verze a 7th Throne című dalban. Érthetetlen, hogy a tagok biztosan uralják hangszereiket, de a produkciónak se füle, se farka. Az a véleményem, ha nem ragaszkodnának a klisékhez, sokkal többre vihetnék. Mindenesetre a dobost már lecserélték a lemezfelvétel óta és ez jó jel.

Mindenképp várniuk kellett volna a koronggal, mert ebben az állapotban ez összecsapott munka. Ha megfelelő időt szántak volna a kidolgozásra, nagyságrendekkel jobb eredményt értek volna el. Mindenesetre potenciál van a srácokban, csak ezt a zenébe még nem sikerült átültetni. A Black Mark korábban sem volt a Ferrari-szintű istálló, de ezúttal tényleg sikerült kifejezetten mellényúlni. Kizárólag azok próbálkozzanak a koronggal, akiknek a Dimmu Borgir és a Graveworm után még mindig hiányuk támadna.


1. Crowned In Thorns
2. Infernal Majesty
3. Cell 666
4. Icon
5. 7th Throne
6. Beneath The Lies Of Prophecy
7. Reign Of Chaos
8. Beauty Of Death
9. Metempsychosis