Thorn.Eleven - A Different View

Kiadó: SPV
Terjesztő: SonyBMG
Együttes: Thorn.Eleven
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

A német rock csapat 1996 óta nyomja az ipart, húzza az igát s mint minden német, aki sokáig üti a vasat, aranyat kovácsol. A három srác vendégként kísérte már a King's X-et és a Farmer Boys-t. Németországban már elég jól fut szekerük, fesztiválról fesztiválra jártak, csomó tv fellépés után most már Európa felé kacsintgatnak. Negyedik albumuk mindenképp segíti ezen törekvéseiket.

A nagy germán átok, a kreativitás és újítás hiánya szerencsére elkerülte őket. Elég meglepő volt az első pár taktus, ugyanis teljesen másra számítottam, mint amit kaptam. Viszont pár hallgatás után egyértelművé vált, miért lát fantáziát a Thorn.Eleven-ben az SPV. A kompakt, egységes dalok iszonyat fogós refréneket és kellő mennyiségű zúzást tartalmaznak.
Stílusilag a grunge, britpop és sallangok nélküli rock egyfajta ötvözete figyelhető meg a csapatnál. Az biztos, hogy a csapat nagyon érti a dalszerzés minden fortélyát, mert szűz fül számára is érdekes és cseppet sem nyálas dallamok alatt technikailag erősen felvértezett kíséret lapul. David Becker enyhén nyávogós hangját fullra kitekert gitárok kísérik, bár egy-két helyen szintetizátor is megbújik a dallamok mögött.

A nóták egy része az a fajta sláger, ami lazán mehetne bármelyik adón, hiszen ha a Puddle of Mudd-ot benyalta a közeg, akkor a Thorn.Eleven-t még annyira megtenné. Itt sokkal több vokális rész teszi emlékezetessé még a legnagyobb zúzásokat is (pl.: Goddamm Me, Where Do We Go). Külön piros pont jár a letargikus, igazán súlyos hangulatos részek alkalmazásáért. Van instrumentális, illetve félakusztikus szám egyaránt (Maze, Bastard Former Self), ami enyhe A Perfect Circle párhuzamot jelent, de ez mindössze hangulati hasonlóságot jelent. Ha ezt az irányt folytatják, könnyen a Katatonia nyomába léphetnek.

Ami a teljes albumot illeti, kellemes meglepetésben volt részem. Ugyanis a világból ki lehet kergetni az ötlettelen és sablonos rockzenével. Ehhez képest a Thorn.Eleven képes volt úgy előadni ezt a műfajt, hogy kénytelen voltam nap mint nap ezzel a CD-vel nyitni a napot.
Aki kíváncsi egy valóban ígéretes rockcsapatra, dobja ki a NickelBack, Puddle of Mudd korongjait, ez sokkal többet ér. Megkockáztatom, felfér a '90-es évek eleji Seattle klasszikusait tartalmazó polcra is.


1. Goddamm Me
2. Hollow
3. Out To You
4. 4111
5.
6. Prove Me Right
7. Maze
8. Where Do We Go
9. Bastard Former Self
10. Let You Down
11. Whitwood Harvest