|
Death Angel - The Art of Dying
Tizennégy évvel ezelőtt jelent meg utoljára Death Angelkorong, és azt hiszem, nem én vagyok egyedül, aki majd' a körmét rágta le, hogy mivel fognak előrukkolni a kis filippínók.
A korszakalkotó Act III. lemez után a Death Angel ott folytatja, ahol akkor abbahagyta. Ez a lemez is a rock és a metal szinte minden szegmensét érinti. Az Act III. a 90-es évek elején egy nagyon merész vállalkozás volt a kor egyik vezető thrash bandájától, hiszen a funky-tól a legvadabb thrash-ig minden megtalálható rajta.
Az új lemez azonban sokszínűsége ellenére is sokkal inkább belesimul a 2000-es évek modern metal zenéjébe. Van itt minden: punkos kezdés (Thrown To The Wolves), középtempós thrash (Steps Of Freedom - a lemez egyik legkirályabb refrénjével, tipikus Act III-as D.A.), a Kyuss találkozik a Pink Floyd-dal típusú stoner rock (The Devil Incarnate). Hozzátenném, hogy szerintem ez az album legkirályabb nótája, és kurva jól áll a kis filippínóknak. Sokkal inkább favorizálnám a helyükben ezt a vonalat, mint a túlzásba vitt punkoskodást, ami a Death Angel utáni The Organizationnek lehet, hogy jól állt, de nekik már nem annyira. És ezzel ki is tértem a lemez egyetlen negatívumára.
Másba itt már nem nagyon lehet belekötni, mert a nóták jól meg vannak írva, a hangzás telitalálat, iszonyú pontos, feszes, húzós az egész, ami korábban nem annyira jellemezte őket, talán az akkori technikai adottságok nem tették ezt lehetővé. A már fenn említetteken kívül nem igazán lenne érdemes már kiemelni számokat, mert úgy egészében jó a lemez, mégis kicsit hiányzik egy olyan atomnóta, mint az Act III. Seemingly Endless Time-ja.
Mindent összevetve ez egy jó lemez jó időben (thrash újraéledés), ami, hangsúlyozom, ha nem is trendi, mindenképp mai, de ennél nem több, és én ezt egy picit sajnálom.
|
