Wackor - Methanolid

Kiadó: Holosonic
Együttes: Wackor
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Hajas
Pontszám: 10/10
Értékelés: Vigyázat! Robbanásveszély!

Elképesztő, mi megy ebben az országban! Egy-két kivételtől eltekintve, csak a legrosszabb bandák tudnak relatíve sok embert megmozgatni, míg a valóban értékes zenét játszó csapatok gyakran még kiadót se találnak - legfeljebb külföldön. A Wackor is csak évekig tartó para után kapott szerződést ennél a pici, de roppant céltudatos -és láss csodát:hazai- kiadónál.

Ha zeneileg nem is, de hozzáállásban leginkább a Panterához tudnám hasonlítani a társaságot, ugyanis leginkább Dimebagéknél -főleg a Trendkill és a Reinventing lemezeken- lehetett hallani ilyen régies, de mégis modern megszólalást. Nem vagyok zenész, de tudom, hogy ebben döntő szerepe van Miki csöves erősítőjének - aki hallotta a Methanolidot, vagy látta már a srácokat élőben, az tudja, miről beszélek.

A hangzás és a -haverokról elnevezett- számcímek mellett a zene se túl megszokott, mert majdnem végig metalosan dönget a cucc, de Miki énektémái miatt az egész anyag fogós, és jó értelemben slágeres. A zene változatosságára pedig szavakat se találok: néha belép a pszichedelia, amit szétszakítanak a súlyos riffek (J.I.M.I.), máskor végig tépik a fejed a komplex betonozások (R.I.C.S.I., vagy M.I.S.U.), de a lemezt záró elszállás (G.Z.S.O.L.T.) ugyanúgy el lett találva, mint a súlyos, doomos részek (H.A.J.A.S.), vagy az instrumentális szám (I.M.I.).

Ha nem derült volna ki az eddigiekből, akkor elmondanám, hogy a hangzás is full extrás - az egyik legjobb, amit magyar bandától hallottam. Ráadásul tökéletesen illik ez a fajta megszólalás ehhez a teljesen egyedi, de mégis feelinges albumhoz.

Tudom, hogy közhely, de képtelen vagok elképzelni olyan rockert, aki ne kattanna rá erre a csúcslemezre. Szerencsére, úgy veszem észre, egyre többen ismerik a Wackor nevet, de a srácok valószínűleg sose fogják megkapni az őket megillető elismerést, pedig ez egy óriási anyag.