|
Lowemotor Corporation - Saturnalia
Hát-hát. Ritkán ugyan, de még a finnek is tudnak tévedni. Tarja, Kimberly, Christina és Sharon nevével vagdalóznak a 'megmondóemberek', mi pedig azt hisszük, a női énekessel nyomuló bandák egytől-egyig tökéletesek. Azonban a Lowemotor Corporation kimossa az ember szeméből a csipát, és bizonyítékul szolgál arra a tényre, hogy a kutyaszar még Finnországban is büdös.
Az egész produkció az ex-sztriptíztáncosnő, Claudia Carnal-ra épül. Ha producerek fejéből pattant ki a dolog, akkor minden bizonnyal egy dögös, nyers, boszorkányos rock & roll-t akartak kreálni. A lemezen pedig az énekesnő játsza a dominát, ostorral, pórázzal kezében. Erről a szándékról árulkodik az amúgy szörnyű borító is, a szigorú tekintetű Claudia útszéli jellegű fekete szerkóban pózol, két bazi nagy kutya között.
A zenéjüket képtelenség józanul kategorizálni, fogós harmóniákat és valódi keménységet nélkülöző rock nóták sorakoznak az albumon, melyeket kivétel nélkül a szintis, Joel Paranova kreált. A banda egyébként nem viccel, tényleg komolynak gondolják magukat, sőt mások is őket, hiszen még a 'megasztár' Ville Valo is vendégszerepel a Love Me című dalban. (Az album címe, - a Saturnalia - egyébként egy régi ünnep neve. December 17-én az emberek összeültek fesztiválozni, és gátlások nélkül folyt az italozás meg miegymás.)
Lerövidítve a dolgot, a lemez üzenete a "free love" feeling. Ki gondolta volna egy ilyen kihívó hölggyel a főszerepben! Claudia biográfiáját ajánlom, lehet rajta nagyokat visítani, de ez bealáz mindent: Instruments: Voice and Sexuality. A dolog magáért beszél, úgy érzem, ez a produkció nem a "Voice"-ról szól. Hogy ezt a jelenséget igényli-e a metal közösség vagy sem, majd az eladási mutatók reprezentálják.
01. Flyin' G
02. Tonight
03. Gibson Girl
04. Soul of a Pagan
05. Saturnalia
06. Child of Lies
07. Unsigned
08. Love Me
09. The Fool
10. Scared
11. Lowest of the Low
|
