Dark Moor - Dark Moor

Kiadó: Arise
Terjesztő: Musicworld 2000
Együttes: Dark Moor
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Azt azért nem gondoltam, hogy Spanyolországban nincsenek heavy metal zenekarok, de mégis, valahogy az Ibériai félszigetről származó csapatok eddig kimaradtak az életemből. Emiatt az is megfordult a fejemben, hogy a spanyol bandák valószínűleg nem túl színvonalasak, hiszen ellenkező esetben csak hallottam volna felőlük. Aztán jött a Dark Moor, látott és győzött. Legalábbis engem maximálisan meggyőztek. Hozzáteszem, először úgy ültem le meghallgatnia CD-jüket, hogy nem tudtam milyen nemzetiségű zenekarról van szó. A nevükből és a zenéjükből ítélve nem gondoltam volna, hogy spanyolok. Később utánanéztem a neten, és igencsak meglepődtem. Ráadásul egy viszonylag régi csapatról van szó, ugyanis 1993-ban alakultak. Az első években persze csak demózgattak, és rengeteg tagcsere tarkítja a banda történetét. Az egyetlen alapító tag Enrik Garcia, aki egyben a Dark Moor lelke és motorja is, hiszen ő egy személyben felel a dalszerzésért. Énekesek, dobosok, és gitárosok jöttek-mentek, később billentyűs is csatlakozott, de erre a posztra sem az állandóság jellemző. Meglehetősen régi bútordarab még Anan Kaddouri basszusgitáros, aki 1996-ban csatlakozott és a neve, illetve kinézete alapján arab származású lehet. Mindenesetre nagyon jól bánik hangszerével. 2001-ben újabb nagy átalakulás következik be. Ekkor három zenész távozik, és a helyükre érkező tagokkal alakul ki a mai felállás. A zenekar 1999-ben adta ki első nagylemezét, azóta pedig több EP és egy Helloween tribute lemezen való szereplésen kívül, immár a negyedik albumukkal, a jelen írásban szereplő, 2003-ban napvilágot látott Dark Moor-ral szereznek kellemes perceket a rajongóiknak.

Kíváncsi lennék, hogy milyen minőségi fejlődésen mentek keresztül, mert nem hiszem, hogy már a kezdetek kezdetétől ilyen színvonalat produkáltak. Ha felteszek egy ismeretlen CD-t, akkor általában már az első másodpercekben megmondom, hogy a rajta található zene belopja e magát a szívembe, vagy sem. Ebben az esetben is, ahogy felcsendültek az első hangok, éreztem, hogy ez valami nagyon jó muzsika lesz, és ez be is igazolódott. Plusz jó pont, hogy az anyag kiválóan szól, nemhiába dolgozik a csapat már sokadszorra az olaszországi New Sin stúdióban Luigi Stefanni producerrel, a maszterizálás pedig a Finnvoxban készült. Több vendég muzsikus is felbukkan rajta, elsősorban egy billentyűs hölgy, aki szintén a Garcia nevet viseli. Nem tudom, hogy ez valami rokoni kapcsolatra utal, esetleg Enrik párjáról van e szó. Az is lehet, hogy a Garcia olyan tucat név Spanyolhonban, mint nálunk a Kovács, és nem feltétlenül kell összefüggést keresni, de azért az már elgondolkodtató, hogy a szövegek többségét egy bizonyos Francisco José Garcia írta. Talán itt már nem lehet véletlenről szó.

Rokoni kapcsolatok ide vagy oda, itt egy profi zenekar kiforrott zenéjéről van szó. Hogy a stílust is belőjem valahova, talán a Rhapsody-hoz lehetne leginkább hasonlítani. Esetükben is nagyrészt gyors dalokról van szó, amelyekben szimfonikus betétek éppúgy megtalálhatók, mint kórusok tonnaszámra. Alfred Romero énekes meglehetősen magasan énekel, hangja mégsem bántja úgy a hallójáratokat, mint egy-két nevesebb pályatársáé. Természetesen szuperdallamos énektémákat kapunk, amelyek azonnal ragadnak a fülbe. A gonosz riffek és megadallamok kontrasztja valami halálos elegyet alkot. Egyes dalokban tíztagú női kórus emeli a hangulatot. A szinti inkább csak aláfestő szerepet játszik, de azt remekül teszi. Ne feledkezzünk el Andy C. dobosról sem, aki briliáns technikával és lehengerlő dinamizmussal veszi ki részét a végeredményben. Amely okok miatt nem lehet Rhapsody kópiává degradálni a Dark Moor-t, azok az időnként felbukkanó, már-már Symphony X féle progresszív részek, és a sárkányok, lovagok témakörén túlmutató értelmes dalszövegek. Tetszik, hogy a történelem valós eseményeiből merítenek, olyan személyiségekről írnak, akik tényleg éltek egykoron. Így például terítékre kerül II. Fülöp, spanyol király, aki többek között a Nagy Armada Anglia elleni csatába küldéséről híres, de a hetedik nótától kezdve 5 dalon keresztül Attila, a hunok fejedelme áll a középpontban. Az utolsó, címadó tétel 8 és fél percében aztán minden nyalánkság előkerül, még musicalbe illő betétek is felütik fejüket. Nagyon király! Nem is ragozom tovább, aki fentebb említett zenekarokat kedveli, és bírja a pörgős, de dallamos zenéket, az bátran beruházhat eme albumba.


1. A Life for Revenge
2. Eternally
3. The Bane of Daninsky (the werewolf)
4. Philip, The Second
5. From Hell
6. Cyrano of Bergerac
7. Overture (Attila)
8. Wind Like Stroke (Attila)
9. Return for Love (Attila)
10. Amore Venio (Attila)
11. The Ghost Sword (Attila)
12. The Dark Moor


Magyarországi forgalmazó:
Vimpex Music / Musicworld 2000 Bt.
8000 Székesfehérvár,
Kégl Gyula u 12.
mwbt@enternet.hu
Tel.: 06-22-397-096, 06-30-6088-036