Keegan - Agony in Despair

Kiadó: Diamond Records
Együttes: Keegan
Megjelenés éve: 1999
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

A csapat 1992-ban kelt életre, amikor is felvették az Agony in Despair című CD-t, amely aztán 1993-novemberében látott napvilágot. Jeff játszott minden hangszeren, kivéve a dobokat, ez a feladat Anders Johansson-ra hárult, aki a Blue Murder-ből és Yngwie Malmsteen zenekarából ismert. Ez a felvétel egyfajta szóló project lett, de megteremtette az alapokat, hogy a jövőben zenekarrá fejlődjön. Jeff Keegan azután határozta el, hogy a következő album felvételéig összeállít egy teljes csapatot. Rengeteg meghallgatás után 1994 nyarára alakult ki stabil felállás, amelynek tagjai között egy bizonyos Magnus Rosén-t említenek, aki, ha nem csal a memóriám, azóta a Hammerfall-ban pengeti a bőgőt. Új nóták születtek, és 1994 októberében elkezdték rögzíteni a Mind no Mind című új anyagot. Ezt fellépések követték olyan bandákkal, mint a Helloween vagy Bruce Dickinson. Ezek után már csak annyi áll a biográfiájukban, hogy a következő albumot 1998-ra tervezték, de ez valamilyen oknál fogva nem jött létre, hiszen a hivatalos honlap szerint mindössze két nagylemezzel rendelkeznek, és itt véget is ér a történet, mintha az elmúlt években semmi sem történt volna.

Nem tudom honnan bányászták elő a hozzám került promóciós CD-t, de azon annyi szerepel még, hogy a 90-es évek elején kijött anyagot 1999-ben újra kiadta a Diamond Records, de ugye ennek is már 5 éve. Szóval nem éppen friss lemez, de maga a zene meglepően friss hatást kelt még mai füllel is. Persze hangzásilag nincs a toppon, a keverésen azért lehetett volna még mit alakítani, de egyébként nem sok helyen lehet belekötni.
Az egyik ilyen pont Jeff hangja. Mert bizony az éneklést is ő vállalta magára, csakúgy mint a dalszerzést és a dalszövegek megírását. Jobban mondva nem is a hangjával van alapvetően kifogásom, csak azzal, amikor sikoltozik. Márpedig elég gyakran sikoltozásra ragadtatja magát, és az nem áll annyira jól neki. A másik dolog, amit furcsállottam (ez persze közel sem akkora negatívum, mint a sikoltozás), hogy a szövegeket meglehetősen szabálytalanul tagolja. Rímek nem találhatók, és csak jönnek a szavak ömlesztve, minden logika nélkül. Mondom, ez nem egy hű de nagy probléma, de engem kissé zavart.

A lemez olyan hangulatban kezdődik, mint egy Operation Mindcrime korszakos Queenryche. Persze az egész albumot nem hatja át a nagy előd zsenialitása, de azért a hangulat időnként még visszaköszön. A második nóta kezdő akkordjai szinte hangról hangra a Metallica Call Of Ktulu című dalát idézik, és itt meg is említhetem másik fő hatásként a 80-as évek közepének, második felének Metallicáját. Ettől eltekintve szolgai másolás nincs a lemezen. Keménykötésű, komplex zene viszont van. Johansson nagyszerű dobtémákat hoz a penge riffekre. Talán az igazi énekdallamok hiánya ront az összképen, de ez azért így is egy egészen jó kis album, headbangelésre mindenképpen kiváló.


1.Denial
2.Winter
3.Injustice
4.Centre Of The War
5.Concession
6.Shadows And Dreams
7.Wasted Existence
8.Uncontrolled Evolution


Magyarországi forgalmazó:
Vimpex Music / Musicworld 2000 Bt.
8000 Székesfehérvár,
Kégl Gyula u 12.
mwbt@enternet.hu
Tel.: 06-22-397-096, 06-30-6088-036