Crematory - Revolution

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Crematory
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Samarithan
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Azzal kezdeném, hogy nálam mindig az első benyomás a fontos mind küllemben mind hanganyagban, ez alól a Crematory új albuma sem volt kivétel. A fent említett zenekarnak a munkásságát ímmel-ámmal, de azért nyomon követtem, de soha nem tettek rám mély benyomást, úgyhogy amit írok, azt teljesen elfogulatlanul írom.

Eszméletlen hogy milyen ronda borítóval rukkoltak elő. Akár egy elrontott nonfiguratív tetoválás is lehetne. Bár szimetrikus. Kicsit kétkedve gondoltam arra, hogy ezek után mit rejthet a korong.

Ért kellemes és kellemetlen meglepetés is egyaránt. Itt van mindjárt az intro. Nem éreztem, hogy feltámadtam volna, inkább valami jövőbeni népmesében éreztem magam, ahol a kiskirályfi bőszen udvarol leendő arájának. A következő tétel már egy kicsit felpörgetett, mindjárt az elején arra gondoltam, hogy valami jó kis brutál következik. Az első refrénig aztán elkedvetlenedtem, de kárpótoltak az elektromos kütyük által előadott mindenféle különleges hangok.

A harmadik alkotás egy jó kis vékonyka dallammal indul, de utána nagyon király az alap, hajrázás, majd egy kis tempóváltás, effektek, refrén, majd ugyanaz a tempó ugyanazokkal az effektekkel, és refrén. A középrész lazít egy kicsit az unalmon majd minden, előlröl kezdődik.A befejezéshez a brigád meg az elejét választotta. Tök eredeti.

A következő szám zongorával indul. Akár egy discoban is leadhatnák ezt a számot jól táncolható, ütemes, bár a hörgés nemigen való egy dizsibe. Az Open Your Eyes elég sejtelmesen indul, és biztos arra akarnak rávenni, hogy nyissam ki a szemem, de nem merem. Jó kis gitárhangzással, egy igazi techno szám készült. Közben csak bíztatnak, hogy nyissam ki a szemem, tárjam ki a szívem. NEM.

A Tick Tack dajcse nyelven íródott, akár jó is lehetne. Az is. Ez az első olyan tétel, ahol tetszik minden és nem zavaró a technós alap. Lehet, azért tetszik, mert akár a Rammstein is írhatta volna ezt a számot. Nem tudom.
Angel of Fate: sajnos nem tudok mit írni róla:)

Valahogy az az érzésem hogy itt egy koncept albummal van dolgom, de az is lehet, hogy nem az. Bár eddig leginkább az tűnt fel, hogy az előző alkotásokban különböző szintin előadott dallamok feltűnnek a következő számban is. Nem volt ez másképp a Solitary Psycho majdnem műremekben sem. Ugyanaz a csengettyű hang és dallam köszönt vissza, mint az angyalokról szóló dalban. Na jó, nem tök ugyanaz csak hasonló.

A címadó dalban elég sok a tempóváltás, kettő, ismételve, majd zongora, kütyü, refrén. Tempó. A következő tétel elején azt hittem hirtelen, hogy Machine Head. Ez eddig a legmeggyőzőbb az albumon. Ismét a zongora és egy kis vonós aláfestésnek bár igen halkan. A vörös eget talán nem vérrel festették vörösre, hanem jó erős reflektorokkal. Uccsó nóta. Zongora. Vonósok. Líra. Majd happy end.

Sajnos nem tudom. Én nem ilyennek képzelek el egy forradalmat. Vagy ha jövő zenéjének a forradalmát kívánták új alapokra helyezni, akkor lehetett volna inkább electronic revolution az album címe. Lehet másképp álltam volna hozzá. A korongon a címadó dalnak a Clipje is megtalálható, de ehhez már nem volt ambíció. Elfáradtam.

Összességében az albumon hallatszik, hogy rengeteg munka van benne, tisztán és szépen szól, de én csak a Crematory fanoknak adnám tiszta szívvel a kezébe, mert másnak biztos, hogy csalódás lenne.


1 Resurrection
2 Wake up
3 Greed
4 Reign of fear
5 Open your eyes
6 Tick tack
7 Angel of fate
8 Solitary psycho
9 Revolution
10 Human blood
11 Red sky
12 Farewell letter