Icycore - Wetwired

Kiadó: Limb
Terjesztő: HMP
Együttes: Icycore
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Mostanában gyakran akadnak a kezem közé olasz zenekarok albumai, ez alól nem kivétel az Icycore sem. A livornoi csapatot 1998-ban alapította az akkor a pisai műszaki egyetemen tanuló Tiziano Romano gitáros és Alessandro Bracaloni dobos. Csatlakozott hozzájuk Alessandro barátnője, Lisa Oliviero basszusgitáros, aki azóta az Eldritch-ben is pengeti a négyhúrost. Nem sokkal később a többi tagot is megtalálták, és 1999-ben kiadott Altered Feelings című demójuk nagy sikereket aratott. Szerződtette is őket az Underground Symphony, felvették a Wetwired albumot, de a lemezkiadó halogatta a megjelentetést. Teltek-múltak az évek, végül a Limb Music megvette a jogokat, és így végül idén megjelenhetett a zenekar debütáló lemeze.

Hangsúlyozzák, hogy bár a hatásaik között olyan bandák találhatóak, mint a Queensryche vagy a Dream Theater, ők ennek ellenére nem progresszív metalt játszanak, hanem heavy metalt progresszív módra. A CD-jüket meghallgatva, ebben a meghatározásban van is némi igazság. Valerio Voliani énekes hangja ugyan időnként emlékeztet James LaBrie orgánumára, de ezenkívül túl sok hasonlóság nem fedezhető fel az Álom Színházzal. Ügyesen játszanak mondjuk a srácok és az egy szem lány, de dalszerzésből azért még van mit tanulniuk. Sokadik nekirugaszkodásra tudtam csak végighallgatni egyhuzamban az albumukat. Előtte vagy elaludtam rajta, vagy elkalandoztak a gondolataim. Aztán egyszer kipihenten valahogy kényszeríttettem magamat, hogy végighallgassam, de nagyon vártam a végét. Nem mintha olyan rossz lenne, csak hosszú távon unalmas. Márpedig elég hosszú távot kell teljesíteni a CD leküzdéséhez, hiszen 68 perces az anyag. Szerintem ez a legnagyobb hibája. Túl hosszú az album, és rajta a dalok is, ugyanakkor nem képesek fenntartani az ember érdeklődését. Túl sokat akartak a zenészek megvillantani a tudásukból, és átestek a ló túloldalára. Nesze semmi, fogd meg jól! Egyszerűen nincsenek megjegyezhető énekdallamaik, a 6-8 perces nóták felépítése kaotikus. Mindamellett mindegyikben van valami jó riff, jó ötlet, de ez kevés az üdvösséghez. Szövegkönyvem nem volt, a számcímek alapján azonban elképzelhető, hogy koncept albumról van szó, vagy legalábbis lehet valami összefüggés a dalok mondanivalója között. Valami futurisztikus, elgépiesedett világról szólhatnak, ami talán nincs is oly messze. Ezt hivatott alátámasztani a borító hátulján a trackek kettes számrendszerben való beszámozása is. Szóval van ötlet a zenekarban, talán kicsit túlságosan is sok. Meg kellene zabolázni a dalszerzőket, egyszerűbb, megjegyezhetőbb dalokat írni, mert egyébként minden a helyén van. Még a hangzás is elfogadható. Egyébként nem önmagában a hosszú szerzeményekkel van bajom, mert hallottam már nem egy esetben olyan 15-20 perces számokat, amelyek végig izgalmasak voltak, nem untam őket, és nem is lehetett érzékelni a hosszukat. De ha már hosszú a nóta, akkor kövessék ez utóbbi metódust, és ne hagyják unalomba fulladni szegény dalt! Most szigorú leszek a pontozással, nem hagyom, hogy a vajszívem diktáljon!


1. Wetwired
2. Upload
3. The Net
4. Visions Of Numeric Life
5. The Hollow Men
6. Watchdog & Virus
7. Chrome
8. Redefine Stru
9. A New Gestalt
10. Watch Me Now
11. Inner Void
12. Eternal Unlife