Sadistik Exekution - Fukk II

Kiadó: Osmose
Együttes: Sadistik Exekution
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 1/10
Értékelés: Mi zörög? A mosógép?

Az évek során kollegáim már sokszor megállapították, hogy a gépem hangkártyájával valami mindig történik, amikor zenét kezdek hallgatni. Élcelődéseiket mosolyogva fogadtam és fogadom most is, bár a Sadistik Exekution esetében úgy éreztem, igazuk van. Még az én sokat edződött fülem sem igazán tudott mit kezdeni ezzel az ausztrál csodával.

A banda 86-ban kezdte meg pályafutását és idén immár az ötödik nagylemezük jelent meg. Időnként tényleg nem értem a kiadókat. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen brigádok bármiféle profitot termeljenek. Ráadásul még azt sem lehet rájuk mondani, hogy meg-nem-értett művészek lennének, mert itt sok művésziségről nem esik szó. De nem tagadom, hatással voltak rám. Életemben először tapasztaltam meg milyen az, amikor valaki feszült, robbanékony lesz egy zenétől. Komoly erőfeszítésbe került végig hallgatnom a lemezt.

De térjünk rá egy csöppet a zenére, bár túl sokat nincs miről írni. Ötvözik a death és thrash metal és a grindcoret. Mindezt teszik olyan kaotikusan, hogy ténylegesen csak egy zajmasszának tűnik az egész. Ész nélkül csépelik a dobot, tépik a húrokat és habzó szájjal üvölt az énekesük. Megjegyzendő, hogy a Mental Derailment-ben nyújtott teljesítménye egy ugatásba bele nem fáradó kutyára emlékeztetett. Semmi dallam, semmi harmónia, semmi kézzelfogható szerkezete nincs a daloknak, csak őrült tempóban kínozzák hangszereiket. (Némi iróniával azt is mondhatnánk, hogy ilyen az ausztrál extrém metal, de lehet, hogy számos banda felháborodottan tiltakozna.) Utánuk egy Napalm Death lemez komoly relaxációnak számít.

Ha pedig a másik szemszögből közelítjük meg őket, akkor akár az év lemeze is lehet. A legextrémebb zaj készítők címet mindenképpen megkaphatnák. S ugyanakkor dicséret illetné a zenészeket is, akik ebben az őrült tempóban képesek játszani és tartani az ütemet, hogy ne csússzon az egész szét egy tényleges zajmasszába. Sajátos humorukat is lehetne dícsérni, bár a humor és a színvonal hiánya az nem ugyanaz.

Zajfanatikusoknak ajánlott, bár ha valaki felveszi egy fúró hangját és azt hallgatja folyamatosan, az nagyobb élvezetet fog nyújtani.

A kiadó pedig elszégyellhetné magát. Tény, hogy arra költik a pénzüket, amire akarják és olyan bandát támogatnak, amilyet akarnak, és mondhatjuk azt is, hogy szükség van ilyen rossz példákra is, de amíg tehetséges bandák kallódnak el, addig több, mint bosszantó, hogy ilyen lemezt egyáltalán ki mernek adni.


01. Inner Spiritual
02. Homicidal Suicide
03. Bleeding Insanity
04. Mental Derailment
05. Arkhon The Grave Robber
06. Battered To Buggery
07. The Electrik Chair
08. Fukking Death Metal
09. Shit
10. Outer Spiritual