My Darkest Hate - At War

Kiadó: Massacre
Terjesztő: HMP
Együttes: My Darkest Hate
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

A német My Darkest Hate-nek ez már a harmadik albuma, s ez igen csak felébresztette kíváncsiságomat, hogy előbb-utóbb utána járjak majd, milyenek is előző korongjaik. Németországban rengeteg banda tevékenykedik a metal összes stílusában. Erősebbek, gyengébbek, de valamennyire minden jobb bandájukerté válik. Az extrémebb irányban ugyan kevés kiugróan jó vagy ismert csapattal dicsekedhetnek, de még az átlagosak is erős anyagokat tudhatnak magukénak. Ilyen a My Darkest Hate is. A Sacred Steel gitárosok, Jörg M. Knittel és Oliver Grosshaus és a volt Primal Fear dobos Klaus Sperling alapította zenekar kőkemény death metalban utazik.

A thrashes, maró gitárriffel indító I Am At War-t mély hörgéssel támogatott, földig lehúzó súlyú dallamokba torkollva szabadul el a középtempós gyilkolás. A későbbiekben sem gyorsulnak túlzottan fel - egy-két eszeveszettebb, thrashes részt kivéve -, az albumot ez a 'nyugis' tempó jellemzi végig. A gitárok természetesen a mélygarázsig le vannak hangolva, ami a súlyos megszólalás alapeszköze. Gyúrjunk az alapok feltételekbe egy adag Bolt Thrower-t, Kreator-t, Six Feet Under-t, dobjunk bele egy csipetnyi At Tha Gates-t és Celtic Frost-ot és a végén megkapjuk a My Darkest Hate-et. Ráadásul egy roppant jó torkú énekesük van, Chris ... személyében, aki hozza a mély, kicsit gurgulázó, de érthető hörgéseket, amit én annyira szeretek. Az időnként hallható virnyákolásnak nem tudom ki az elkövetője, de felbukkanásával, mintha a gonosz kisördög kerülne elő.
A feszes dobtempók és a remek riffeket, ritmusokat hozó gitárszekció közös munkájának eredménye, egy a thrash energiáival feltöltött, lendületes zene, amit a death súlyossága és brutalitása fog vissza. E kettő kombinációja pedig egy elsöprő erejű, nagyon hamar megkedvelhető album. 'Régi módi' zene, mindenféle cicoma és kellékek nélkül.

Hihetetlen, hogy ezt a receptet már hányan és hányszor felhasználták és hiába az ezerszer eljátszott témák, még mindig nagyot üt. Igaz, adódik ebből egy hiba, hogy kiszámítható az album már az első perctől kezdve és noha nagyon jó az egész, túl sok eredeti ötlet nincs rajta. Ráadásul a végére már kezd kicsit unalomba fordulni a lemez, bár a szigorúságát tartja az utolsó pillanatig. Háború van és ezt minden porcikánkban átéletik velünk. S ezért lehet mégis újra és újra lejátszani és kedvenceink mögé rögtön elsővonalbeli tartaléknak tenni.


1. I Am At War
2. Only The Weak
3. I Will Follow
4. Voyeur
5. Mary
6. Catch The Bullet
7. Justice
8. Assassin
9. Above The Sky
10. No Wonder