Bestial Mockery - Evoke The Desecrator

Kiadó: Osmose
Együttes: Bestial Mockery
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 3/10
Értékelés: A hangszereket már be tudják hangolni

1995-ben, két mentálisan zavart egyén, név szerint Master Motosag és Warslaughter megismerkedett és úgy gondolták, elméjük állapotát jó lenne zenei formában mások számára is megjelentetni. Így született meg a Bestial Mockery. Idáig a roppant 'humoros' nevű banda hivatalos biográfiája. A lényeg, hogy az idők során találtak még néhány kellőképpen agyalágyult társat, akik fantáziát láttak a dologban és noha jöttek-mentek körülöttük az emberek, a zenekar élt és működött. A kérdés már csak az, hogy mit lehet egy olyan bandától várni, ahol az énekesük kedvence többek közt a Sadistik Exekution?....
A göteborgi csapatot hallgatva, nem tudom eldönteni, hogy komolyan kell-e venni őket vagy inkább meg kellene érteni humorukat. Ha az első mellett döntök, akkor valaki gyorsan vegye el tőlük a hangszereket és soha ne engedjék őket játszani, míg a második esetben fanyar mosollyal nyugtázhatjuk tevékenységüket. Töretlen cinizmussal mondom, szerencsére csak fél óra hosszúságú az Evoke The Desecrtor.

Ha valakire, hát rájuk illik az underground jelző, de nem árt idézőjelbe tenni a szót. Leegyszerűsített, monoton, primitiv black - thrash - death metaljuk se nem szórakoztató, se nem visszatérünk-a-gyökerekhez stílus. Hiába a kb 20 évnyi időbeli visszalépés, ez még nosztalgiának is kevés. Legerősebb hatásuknak a Slayer és a Darkthrone-Immortal vonalat képviselő black bandák érződik, de szerintem ők is fejcsóválva hitetlenkednének ezen album felett. A számok rövidek, elhallgathatóak, de semmi maradandó élményt nem hagynak. Hallottuk már ezeket a témákat, jobban előadva, szebb csomagolásban. Változatosság igen kevés van az albumon, emlékük el is veszik a masszás áradatban. Az egyetlen, valóban említést érdemlő dal, a Necroslut, amely a zenekar War: The Final Solution demoján is megtalálható volt már. A fentebb ecsetelt stílus kavalkádba csempésztek némi rock 'n' roll feelinget, vadul szólóznak benne és máris egy fokkal tompítják az album hallgatása alatt kialakult depressziónkat. De még csak a zenészek tudásáról sem lehet beszélni, mert ebből a zenéből nem jön át, hogy mire lennének önálló gondolatokkal képesek.
Időről- időre felbődül egy-egy láncfűrész, de ez szerves része a zenekarnak, így ez sem nevezhető újításnak, arról már nem is beszélve, hogy nem ők az egyetlenek, akik ilyen 'hangszert' is alkalmaztak.

Egy ilyen albumban, mint ez, maximum mindenre elszánt fanatikusok találnak majd örömet. Az Osmose már megint egy olyan bandát karolt fel, akinek a helyére tucatjával tódulnának a tehetséges reménységek.


1. Chainsaw Demos Return
2. Marching From Hell
3. Flash From A Razor
4. Death Upon The Holy Skies
5. Necromantic Ritual Desecration
6. Fumes Of Glory
7. Goats Feast
8. Soulburn
9. Necroslut
10. Evoke The Desecrator