Therion - Lemuria/Sirius B

	Kiadó:	Nuclear Blast
	Terjesztő:	Mton
	Együttes:	Therion
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Sumi
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Igen hosszú idő után jelentkezett új lemezzel a Therion, amely már a szimfonikus metal alapkőletételekor is ott volt a színen és a Theli/Vovin párossal örökre beírta magát a metal nagykönyvébe. Számomra a '98-as Vovint követő Crowning és Deggial lemezek számítanak még a banda csúcspontjainak, de valahogy a Thelit megelőző korongok nem jöttek be. Hasonló helyzet forog fent a 2001-ben megjelent Secret of the Runes-szal is, amelyről annak idején sok jót írtam (lásd itt). Sajnos, úgy érzem, hogy a Rúnák nem állták ki az idő próbáját. 3 évvel a megjelenése után már csak ritkán kerül be az anyag a lemezjátszómba, viszont a Theli/Vovin/Deggial hármas eredetiségben, a dalok minőségében továbbra is utolérhetetlen - szerintem. Valószínűleg valami hasonló gondolat motoszkálhatott Christofer Johansson gityós/agytröszt fejében is, mert nem siette el egy újabb lemez kiadását. Végül aztán annyi nótát írt, hogy három lemez is kitellett volna belőle, de most "csak" kettő jelent meg, a Lemuria és a Sirius B, amelyek egy ideig dupla digipack formában is elérhetők lesznek, később viszont - állítólag - csak külön lehet megvásárolni őket.

Kevés példát tudok mondani, amikor egy együttes egyszerre két lemezt is kiad csupa új dalokkal. Első blikkre a Guns 'N Roses Use Your Illusions dupla klasszikusa, illetve a "közelmúltból" Arjen Lucassen Ayreon projektjének Universal Migrator dupla koncept albuma jutott eszembe. Ezek pedig a maguk nemében mind klasszikussá váltak, így bizakodva fogtam hozzá a több mint 170 muzsikus és zenész által feljátszott / felénekelt új dupla Therion anyaghoz. Bár a hozzánk érkezett promo CD csak egy válogatás a két lemez legjobb nótái közül és a véleményemet is csak erről tudom kifejteni, több emberkével is beszéltem, illetve számos lemezajánlót elolvastam az interneten és ezekből hasonló következtetéseket lehetett levonni, mint az 1CD-s promo-ból.

A Lemuria című korongot a zseniális Typhon nyitja, amelyben hosszú idő után újra zúzós, hörgős, hogy azt ne mondjam, death metal-os részek hallhatók. A dal szerintem csak a méltán klasszikus To Mega Therion nótával emlegethető egy lapon. Az ezt követő Uthark Runa is elég heavy-s nóta, de azért ez már a Vovin/Deggial mércével mérve. A dal talán legnagyobb erőssége, hogy a csodaszép operás énekek és a kiváló gitártémák olyan jól egymásba forrnak, hogy csak a harmadik-negyedik meghallgatás tájékán kattant be, mennyire eltérő zenei részeket hallani a refrének és a "közbülső" részeken. Itt szeretném még kiemelni az utóbbi időben a Crux-ban is éneklő Mats Leven-t, aki a lemez számos nótájában hallatja jellegzetes hangját. Ahogy az újabb Nightwish lemezeken is sokat dobott Marko Hietala metalos, "őserőtől duzzadó" hangja, úgy érzem, a Therion operás zenéjét is jól erősíti Mats karcos, metalos énekstílusa. Ezt követően egymást érik a jobbnál-jobb "kifejtős", komplex, Vovin/Deggial irányvonalat képviselő Therion tételek. Ezek közül nekem kifejezetten az akusztikus hangulatokat sem nélkülöző The Dreams of Swedenborg és a baromira eltalált refrénű An Arrow From The Sun nóták jöttek be. A lemezt egy német című dal, a Feuer Overtüre / Prometheus Entfesselt zárja, amely Laibach/Rammstein jellegű menetelős, kissé iparis metal nóta és bár talán kissé furán hangzik, hogy Rammstein és Therion, a nóta ettől még nemcsak egyedi, de újra és újra elővetteti a Lemuria című új korongot.

Az egyik ismert kettős csillagról elnevezett Sirius B című lemez is egy zúzda tétellel, a The Blood of Kingu-val kezdődik. Ez is egy jó kis nóta, koncerten óriási tombolás lesz rá, de azért a Lemuria-s Typhon egy fokkal szerintem jobb. Ez egyébként az egész "második korongra" igaz. Lehet, hogy csak én fáradok el a Sirius B meghallgatásáig, de úgy érzem, hogy a Lemuria mintha egy leheletnyit jobb, változatosabb, "időtállóbb" lemez lenne. Azért ezen a korongon is van egy pár döbbenetesen jó tétel. Hogy csak a legjobbakat említsem: a kétrészes Kali Yuga, az elvont témákat sem nélkülőző The Khlysti Evangelist és a zúzda részeket magában foglaló Son Of The Sun.
Amíg Christofer valódi operája napvilágot nem lát, valószínűleg ez a két album lesz a legmonumentálisabb, legteljesebb zenei mű, amely a benne rejlő zenei tehetséget bemutatja. Bár nem vagyok egy opera és komolyzene rajongó, sokkal jobban szerettem a metal és az előbbi zenei irányzatok keverését, Christofer operájára mindenképpen kiváncsi vagyok.

Összességében, aki eddig is szerette a banda zenéjét, annak ez a két lemez igazi csemege, amelyből hónapokig lehet mazsolázni. Azok, akik eddig csak hallottak a bandáról, azoknak a Lemuria-t javasolnám első körben, aztán pedig a kissé haloványabb, de még így is kiemelkedő Sirius B beszerzését javasolnám. A 9 pontos értékelés is a Sirius B néhány gyengébb nótájának tudható be. Kíváncsian várom a már beharangozott "harmadik lemez" eljövetelét is, addig pedig próbálom felfogni, mi mindent sűrített Christofer a két CD 90 percébe...

Lemuria:

1. Typhon
2. Uthark Runa
3. Three ships of Berik, part 1: Calling to arms and fighting the battle
4. Three ships of Berik, part 2: Victory!
5. Lemuria
6. Quetzalcoatl
7. The dreams of Swedenborg
8. An arrow from the Sun
9. Abraxas
10. Feuer Overtüre/Prometheus entfesselt

Sirius B:

1. Blood of Kingu
2. Son of the Sun
3. The Khlysti Evangelist
4. Dark Venus Persephone
5. Kali Yuga part 1
6. Kali Yuga part 2
7. The wonderous world of Punt
8. Melek Taus
9. Call of Dagon
10. Sirius B
11. The voyage of Gurdjieff