Eldritch - Portrait Of The Abyss Within

Kiadó: Limb
Terjesztő: HMP
Együttes: Eldritch
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Az Eldritch 1991-ben alakult a Zeus nevű olasz csapat romjaiból. Két demo kiadása után sikerült szerződéshez jutniuk, amely a Seeds Of Rage címmel megjelent debütáló lemezüket eredményezte. Ezt további két album követte az Inside Out kiadó berkein belül. Ezután gondok adódtak a csapaton belül. Először Oleg Smirnoff billentyűstől kellett megválniuk, majd a dobos, Adriani Del Canto kényszerült zenei pályafutása abbahagyására állandó egészségügyi problémái miatt. Az addig progresszív metalt játszó csapat a tagcserék után változtatott stílusán, a külföldi sajtó szerint egyfajta modern thrash irányzat felé mozdult el. 2001-ben már ez a felállás készítette el a Reverse című korongot, és most íme, itt az új anyag.

Sokat hallottam, olvastam régebben a zenekarról, jószerivel csak pozitív dolgokat, így már régóta szerettem volna megismerkedni velük. Ez most sikerült, igaz már nem kedvenc zenei műfajomban nyomulnak. Legújabb művük első meghallgatásakor ezek az információk persze még nem álltak rendelkezésemre, így aztán meglepetve konstatáltam a rövid intro után berobbanó agyszaggató gitárokat. Na jó, azért nem Slayer vagy Pantera, főleg az énekes orgánuma miatt, de igen szigorúan kezdenek a srácok és az egy szál hölgy. A bandában ugyanis az Icycore-ban is pengető Lisa Oliviero a basszusgitáros, aki idén érkezett Martin Kyhn helyére. A Forbidden után azonban visszavesznek a tempóból, mintha a nagy sebesség tiltott lenne számukra. A The World Apart középtempója inkább a Sentenced muzsikájával állítható párhuzamba, és ez a hasonlatosság tartja is magát szinte az egész albumon, kiegészítve némi progresszív elborulással imitt-amott, amit a hagyatékukból őrizhettek meg. A thrash műfaj már csak az utolsó előtti Still Motion "K" Us című dalban köszön vissza, az a gitár zúzda aztán tényleg elférne egy Slayer albumon is. A már említett két gyors dal tehát kicsit kilóg a sorból, mintegy vérpezsdítésként szerepelhet az album elején és végén, közben azonban dallamos, technikás középtempós szerzeményeket kapunk, amelybe néha még a líra is belefér, pld. a Picture On The Wall képében. Ekképpen a zenekar thrash műfajba sorolása semmiképpen nem állja meg a helyét, aki tehát a Slayer, Testament szerű zenéket kedveli, vagyis az igazi thrasht, az ne rohanjon feltétlenül a lemezboltba, mert lehet, hogy csalódni fog. Nem kell okvetlenül kategorizálni ezt a zenét, talán nem is lehet, mert elég sok műfaji átfedés található benne. Valóban van egy csipetnyi thrash, némi progresszív, valamivel több dark íz a muzsikájukban, de az biztos, hogy modern metal muzsika, amely hangzásilag is teljesen rendben van. Dave Simeone dobos technikája tanítanivaló, ahol kell, tapossa a duplázót, pörget, díszít, de ha a nóta hangulata azt kívánja, alázatosan, egyszerűen oldja meg feladatát. Természetesen a két megmaradt ős tag teljesítményére sem lehet panasz, Terence Holler énekes hangja szép árnyalatú, érzelem gazdag, Eugene Simone gitáros pedig inkább a riffeket, dallamszólókat, effekteket részesíti előnyben, mint az öncélú virgázást.

Egy nagyon kellemes, változatos hallgatnivalóval kényeztet minket az Eldritch, a középtempós nóták ugyanakkor cseppet összemosódnak, elfért volna még köztük néhány pörgősebb dal.


01. Muddy Clepsidra
02. Forbidden
03. The World Apart
04. This Everlasting Mind Disease
05. Picture On The Wall
06. Dice Rolling
07. Drowning
08. Blindfolded Walkthrough
09. See You Down
10. Slow Motion "K" Us
11. Lonsome Existence