Demonoid - Riders of the Apocalypse

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Demonoid
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Őszintén, amikor először pillantottam erre a lemezborítóra, majd elolvastam nevüket és a lemez címét, valami tucatszámba menő pallos metal bandát sejtettem. De már az első pillanatokban kiderült, hogy ez a külső remek megtévesztésül szolgál csupán. S noha a bandának nincs honlapja, ezek után elég hamar sikerült kideríteni, hogy kik is alkotják e csapatot. Név szerint Kristian Niemann (gitár), Johan Niemann (bassz), Christofer Johnsson (vokál) és Rickard Evensand (dob), vagyis három Therion tag és egy Chimeria és ex-Soilwork ütős.

Ezen információk után talán kézenfekvő lenne, hogy valamiféle Therion-os zenét játszanak itt is, de ez nem ilyen egyszerű. A Demonoid alapításának ötlete Kristian és Johan elméjéből pattant ki, az csak az események szerencsés láncolata, hogy Christofer állt a mikrofon mögé, s jelen esetben még a szövegírói szerepet is magára vállalta. A zene pedig dallamos death-thrash keverék lett, old-school alapokkal, olyan bandák hatásait mutatva, mint a Slayer, At The Gates, Kreator, Metallica, de friss hangzással és egy kifinomultabb szinten. Az egyszerűen besorolható dalok mellett vannak olyan remekművek is, ahol egy-egy dalon belül találkozik a brutalitás ereje és a visszafogott témák finomsága, pl: Hunger My Consort. De még az egyszerűen besorolható dalok sem klisés, unalmas darabok. Természetesen ők is a jól bevált témákat játszák újra és újra, de nem hagyják, hogy azok monotóniába fulladjanak. Egy-egy jó helyre tett ütemváltás, egy-egy jó gitárszóló, időnként egész prog. irányú, vagy doomos lassulások ötvözése a titka a 'kifinomultságuknak', annak, hogy a végeredményre rá lehet biggyeszteni a színvonalas jelzőt. (Persze mondhatjuk, hogy ez ilyen kaliberű zenészek esetén el is várható.) Természetesen Therion vér folyik ereikben, ezt le sem tagadhatják, amint azt a The Evocation-ben is hallani.
A dalok húznak, erősek és dallamosak, kimondottan élvezet hallgatni ezt a lemezt. A szövegek olvasása nélkül is érezni, ahogy kibontakozik a lemez koncepciója, ahogy egységként kezelendő az album, ahogy az önálló darabokként is helyüket megálló számok egymásra épülnek. Kristian zseniálisakat gitározik a lemezen, de az összes többi tagot is dicséret illet azért, amit hangszereiken produkálnak.

A lemez koncepciója merít a történelemből, mesékből és a Bibliából. Miszerint a három egyistenhitű vallás (Iszlám, Zsidó, Keresztény) mind félre magyarázza az Istenséget, amely a Földet és az emberiséget alkotta. Mindössze az Apokalipszis lovasainak a leírása valós. Az idők során, a Valódi Istenek különböző módon büntették az emberiséget bűneikért (éhezés, pestis, földrengések, stb), de az emberek sose tanultak belőlük. A panteon romboló istenei voltak a Lovasok, akik az emberiségre mért büntetésekért voltak felelősek. Ám erejüket sosem használhatták teljesen, mert az az emberiség teljes pusztulásához vezetett volna és az istenek hittek abban, hogy az emberiség egyszer megtalálja a helyét a földön és békében fog majd élni. De van egy szekta, amely látva az összes hibát és vétket úgy dönt, hogy felhasználva a gyűlölet, a rombolás és a vérontás több évezredes erejét, megnyitja a kapukat a Lovasok előtt, hogy azok hatalmuk teljében mérhessenek büntetést az emberiségre egyszer és mindenkorra.
A történet három részre bontható a lemezen. I-III - az emberisége legszörnyűbb bűneit sorolja fel, IV-VI - az Istenek által kimért büntetéseket és azt meséli el, hogyan idézte meg a Lovasokat a szekta, VII-IX - a Lovasok megérkeznek és velük eljött az emberisége vége.


I. Wardogs
II. Firestorms
III. Witchburners
IV. 14th Century Plague
V. Hunger My Consort
VI. The Evocation
VII. Arrival Of The Horsemen
VIII. End Of Our Times
IX. Death