Doomshine - Thy Kingdom Come

	Kiadó:	Iron Glory
	Együttes:	Doomshine
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Hajas
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

Amikor betettem a Doomshine lemezét, az első reakcióm a meglepetés volt. Nem értettem ugyanis, hogy miért nem hallottam róluk korábban. Rövidebb nyomozás után, persze kiderült, hogy nem hiába csengett ismeretlenül a nevük, hisz ez az első lemeze a német bandának.

A srácok a hozzám legközeleb álló stílust vállalták fel, azaz a Candlemass és a Memory Garden nyomdokain haladnak, tehát epikus doom metalról van szó. Aki nem ismeri ezt a sejtelmes, titokzatos hangulatú, súlyosan dallamos vállfaját a metalnak -attól tartok, olvasóink többsége így van ezzel-, annak akár ez a lemez is lehetne az első hasonszőrű anyaga, hisz a Thy Kingdom Come -a kifogásolható hangzás ellenére- egy roppant igényes alkotás.

Ha elfeledkezünk a műfaj két legnagyob mesteréről -tehát a fentebb említett svéd bandákról-, akkor elmondhatjuk, hogy a német zenekar nyugodt szívvel odatehető a műfaj legjobb csapatai mellé, tehát a Doomshine abszolút egy ligában van a Krux-szal, a Solitude Aeturnusszal, vagy az amerikai Well Of Soulsszal.

Bookletet nem kaptam az előzetes CD mellé, de a dalcímek alapján a mondanivaló ugyanolyan depressziós, szomorú hangvételű, mint maga a zene. Nincs itt másról szó, mint kriptaszagú doom metal zenéről, illetve egy kiváló hangról, hisz Tim Holz gitáros/énekes egyszerűen erre a stílusra született.

A színvonal -ha az eddigiekből nem derült volna ki- végig egyenletes, de a legnagyobbat a nyitó Where Nothing Hurts, But Solitudenál padlóztam, melynél nagyobb doom metal nótát talán még életemben nem hallotam - de még hozzá foghatót se sokat.

A Doomshine első albuma számomra az év meglepetése, a Thy Kingdom Come pedig egy nagyon fontos korong, mely azt bizonyítja, hogy még mindig működik ez az elnyomott, de értékes műfaj. Háttérzenének csapnivaló, de doomstereknek kötelező!