Shannon - Shannon

Kiadó: Anvilcorp
Együttes: Shannon
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

Nem sikerült túl sokat kiderítenem erről a zenekarról. A promó CD-n megadott honlapjuk nem működött, és máshonnan sem tudtam információt előbányászni, így csak annyit mondhatok róluk, hogy franciák, és a gitáros, Patrice Louis az édesapja emlékének ajánlja a lemezt. Ebből kifolyólag aztán nem illik viccelődni rajta. Pedig a szövegek többnyire gyerekesek, egyszerűek, szájbarágósak. Bárki megértheti, aki alap angolnyelvtudással rendelkezik.

A zene inkább bulizós, vidám, talán a 80-as évek glam korszakához áll legközelebb. És hogy mi volt a fő téma ebben a stílusban? Természetesen a nők, pénz, autók, csillogás. A Shannon szövegei is erről szólnak alapvetően, ebbe a környezetbe aztán nemigen illik bele a Father című dal, ami Patrice édesapjának elvesztéséről, az utána maradt betöltetlen űrről szól. Ezen kívül még akad 1-2 nóta, ami szövegileg kirí a többi közül, de a dalok többségét a szexpartik, kaszinók, nők, fekete limuzinok uralják. Önmagukért beszélnek az olyan címek, mint a Heartbreaker, Love In Hollywood, Billion Dollars Rain, vagy Lovehunter. A dalok felében megtalálható a "drives me mad", "drives me crazy" és "makes me crazy" kifejezés. Engedtessék meg még egy idézet, hogy a kép teljes legyen: "One girl on my left, Another one on my right, Backseat education, This time will be really, really hot". Szóval ilyesmi dumák mennek szinte végig. A zene is ehhez passzol. Egyszerű, dallamos, fülbemászó refrénekkel, vokálhegyekkel. Cseppnyi Poison, csipetnyi Bon Jovi, és a 80-as évek hajbandái köszönnek vissza. Aztán van pár nóta, ami egyáltalán nem illik ebbe a vonulatba. Ilyenek a már-már meglepően gyors Reach For The Sky, a vontatottabb Scares Of War és természetesen a Father. Érdekes módon ezek a dalok lógnak ki szövegileg is a sablon glam nóták közül. Mondanom sem kell, hogy ezek a jobban eltalált szerzemények. Persze a glam stílusúak között is van egy-két jobb, amelyek refrénje aztán tényleg ragad a fülbe az első hallgatás után. Olivier Del Valle énekes hangjának nagyon kellemes tónusa van, szinte simogatja a hallójáratokat. A fentebb már említett két tagon kívül, a borítón már csak a billentyűs, Thierry Dagnicourt neve van feltüntetve, a dobos és a basszusgitáros személyének kilétét sötét homály borítja.

A maga műfaján belül szerintem ez nem egy rossz album, elképzelhetőnek tartom, hogy a glam, illetve a lájtosabb muzsikák hívei akár rá is kattanhatnának. Az én gyomromnak kicsit negédesek a szövegeik. Amikor mertek kísérletezni, letértek a jól kitaposott ösvényről, egész jópofa dolgokat csináltak, de egyébként sem nevezném halva született próbálkozásnak a Shannon albumát, van rajta néhány egész frankó dalocska.


01. Heartbreaker
02. Love In Hollywood
03. Billion Dollars Rain
04. She's A Liar
05. Young'N'Tough
06. Wild, Wild, Wild
07. Scared Of War
08. Alone In The Dark
09. Reach For The Sky
10. Goin' Crazy
11. Father
12. Lovehunter
13. One In A Million