Agathodaimon - Serpent's Embrace

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Agathodaimon
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Az Agathodaimon már negyedszerre próbálkozik azzal az áttöréssel, amit a Dimmu Borgir 1997-ben elért. A német black színtérből kevés csapat jut el a nemzetközi ismertségig, ennek oka egyértelműen tehetségük hiányában keresendő. Az is különös, hogy az Európa legjobban felszerelt stúdióval rendelkező, gazdag Németországból ritkán bukkan elő olyan black felvétel, amelyet párhuzamba lehetne állítani a skandináv pályatársak anyagaival.

Remélem, az Agathodaimon neve valamennyire ismert már, így csak röviden elemezném történetüket. A csapatban eredetileg Vlad, egy román srác volt az énekes, akinek vízumproblémák miatt kellett elhagynia a bandát és Németországot, így a debütalbumon két énekessel dolgoztak. A Higher Art Of Rebellion című második lemezt Romániában rögzítette a zenekar, persze jóval olcsóbban. Mondani sem kell, hogy ennek megfelelő minőséget képviselt az a korong. A Chapter III albumnál már maradtak saját hazájukban, ennek ellenére arról az anyagról még kevesebbet lehetett hallani elődeinél. Az Agathodaimon felállása nemcsak a fronton problémás, hiszen az alapítótagok közül egyedül Sathonys gitáros és Hyperion dobos maradt, a többiek lemezről-lemezre szerepelnek.

Legnagyobb problémám a Serpent's Embrace anyaggal - az elcsépelt borítón kívül - a koncepció hiánya. Ebben a kilenc számban gyakorlatilag három különböző csapatot hallunk, hallhatóan nincs elképzelése a bandának arról, mit is akar játszani tulajdonképpen. Az első számokban egyértelműen Dimmu klónt fedezhetünk fel bennük. Egyedüli mentsvárat Felix Ü. Walzer billentyűjátéka jelent, aki előszeretettel brillírozik a szőnyegek helyett, valamint futurisztikus effektjei révén modern hatást kölcsönöz az egyébként tradicionális zenének. A Solitude című dalban Akaias átadja helyét Ophelia-nak, így ez a ballada szinte folytatása a Nightwish Sleepwalker nótájának. Igazán gyönyörű, amikor kopírbandát másol egy másik kopírbanda. Az utolsó számokban pedig egyre többször tűnik fel Sathonys hangja is, főleg a záró Feelings-ben. Ezek az ötletek pedig a Colony-Clayman korszakbeli In Flames-t juttatják eszembe.

Természetesen vannak jól megírt témák, főleg ami a szintetizátort illeti, de összességében elmegy az ember füle mellett az anyag. Nagyon hiányzik innen a saját hang, az, amire minden bandának illene törekednie. Nos, az Agathodaimon ebből a nézőpontból tekintve is maradt igazi német csapat: ötletek helyett másol. Biztos lesz olyan, akit megtalál ez az anyag, de szerintem felesleges időtöltés helyett érdemes megtalálni a minőséget.


1. Cellos For The Insatiable
2. Serpent's Embrace
3. Light Reborn
4. Faded Years
5. Solitude
6. Limbs Of A Stare
7. The Darkness Inside
8. Bitter End
9. Feelings