Messiah's Kiss - Metal

Kiadó: SPV
Terjesztő: SonyBMG
Együttes: Messiah's Kiss
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Sumi
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

A Messiah's Kiss második lemezét több másik promóval egyetemben kaptam meg. A többi lemez borítója közül a Messiah-é klasszisokkal emelkedett ki, bár az eredetiségnek ez is híján van, azért elsőként a szerényen Metal névre hallgató korongot dobtam be a CD-játszóba. Az együttesről előzőleg csak annyit tudtam, hogy itt énekel a Holy Mother igen jó torokkal rendelkező énekese, Mike Tirelli. Ennek köszönhetően valami király heavy/power metal anyagot vártam a Messiah's Kiss új lemezétől, ám nagyot koppantam. Röviden összefoglalva: a lemez legnagyobb erénye, hogy Mike énekel rajta.

Emlékeim szeirnt a Némethonból származó banda Mike-ot úgy szerezte meg, hogy olyan énekest kerestek, akinek hasonló hangja van, mint a Holy Mother klasszikus Toxic Rain lemezén éneklő Mike-nek. Végül a srácok valahogy megszerezték Mike elérhetőségét, elküldtek neki néhány számalapot, amelyek alapján Mike rábólintott a közös munkára. Igaz, az első lemezt még nem hallottam, ezen anyag alapján nem igazán értem, hogy egy ilyen jó énekes, mint Mike miért vállalta el a Messiah's Kiss-beli szerepkörét, ugyanis az egész lemez rettentő sablon, klisés elemekből van összerakva. Bár vannak bandák, amelyek a jólismert formulák felhasználásával jó nótákat tudnak írni, a Messiah-nál még ez sem érzem. A legtöbb számnál, illetve azon belül egy-egy részletnél, szólónál, átkötésnél meg lehet mondani, hogy melyik klasszikus HM banda szelleme kísért, de van 1-2 tétel, ahol ez már igen durva mértékeket ölt. Például a Believer című harmadik dal refrénjéhez a Judas Priest All Guns Blazing klasszikusát alakították át. A refrén olyannyira hasonlít az eredetire, hogy kipróbáltam és egy-az-egyben rá lehetett énekelni a Judas nóta refrénjét... A negyedik tételként szereplő Metal 'til We Die pedig egy-az-egyben a Manowar menetelős és a heavy metal dicsőségét hírdető nótáinak stílusában fogant. Joey DeMaio-ék legutóbb a Louder Than Hell lemezen írtak ilyen jellegű tételekből klasszisokkal jobb nótákat. Ráadásul ebben a dalban Mike is elég laposan énekel, az ember várja mikor robban be Eric Adams és tépi ki a mikrofont Mike kezéből, hogy velőt rázó orditással tegye helyre az énektémákat.
Az utóbbi időben több olyan banda jelent meg a színtéren, akik nem titkoltan egy-egy ismert banda stílusát veszik át, az összes jellegzetes megoldásukkal, kliséjükkel egyetemben. Gondoljunk csak a Dio zenei ösvényein haladó Astral Doors-ra vagy a Ozzy-klónnak is tekinthető Hellfueled-re, nem utolsósorban az általam nagyon kedvelt svéd Dream Evil-re, akik pedig számos klasszikus '80-as évekbeli banda megoldását alkalmazzák! Ezek a bandák azonban olyan nótákat tudnak írni, még ha nem is túlontúl eredeti megoldások alkalmazásával, amelyek újra és újra elővettetik az adott lemezt, míg a Messiah's Kiss esetében ezt nem érzem.
Egyébként a lemezen vannak erősebb tételek is, amelyek a jövőt illetően azért bizakodásra adhatnak okot. Ilyen például a hangulatos intrót követő Uncaging Rebellion, amely egy kellemes, jól füttyülhető speed/power dal. Hasonlóan jól sikerült szerzemény a Fight Or Fall, amely egy lendületes hard rock dal egy jól eltalált refrénnel, de ide sorolhatjuk az epikus, monumentális hangulatot árasztó The Edge of Eternity-t is. A legtöbb szám azonban - szerintem - csak azért tartozik az elhallgatható kategóriába, mert egy Mike Tirelli kaliberű hang tartozik hozzájuk. Valószínűleg egy gyengébb énekessel még 5 pontot sem adnék a lemezre.

Mike rajongóinak érdemes megpróbálkozni az anyaggal, ám a többieknek inkább azt javaslom, hogy valami jobb lemez után kutassanak! Ha valaki mindenképpen a jólismert klisékkel dolgozó metal anyagot szeretne magának és nem zavarja a sok hasonlóság, akkor inkább a Dream Evil új lemezét ajánlanám.


1. Execrate
2. Uncaging Rebellion
3. Believer
4. Metal 'til We Die
5. Fight Or Fall
6. Holy Waters
7. Angels
8. Hell Or Victory
9. Tears In The Rain
10. Run And Hide
11. Road To Exxtasy
12. Blackhawk
13. The Edge Of Eternity
14. Dog Idols