Wuthering Heights - Far From The Madding Crowd

Kiadó: Locomotive
Terjesztő: HMP
Együttes: Wuthering Heights
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Avenger
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

Az oly gyakran emlegetett Wuthering Heights promója végre megérkezett hozzám. A rájuk aggatott Prog'n'Folk titulus valóban kíváncsivá tett, ugyanis harmadik, Far from the Madding Crowd című lemezükkel Dánia egyik legismertebb metal zenekarává váltak. Relatív sikerüket több tényező befolyásolta. Sensory nevezetű kiadójukat hátrahagyva a viszonylag nagynak mondható, spanyol illetőségű Locomotive Music-hoz szerződtek, továbbá énekes csere is történt, a Tad Morose-t is megjárt Kristian Andrén-t Nils Patrik Johansson váltotta fel, aki mellesleg az Astral Doors frontembere.

Az érdekes című dalok és kusza dalszerkezetek elsősorban a jó öreg Blind Guardiant juttatták eszembe, illetve az olasz Elvenking-nél hallottam még hasonló megoldásokat. A Symphony X párhuzam viszont teljesen érthetetlen, az Nils ugyan néha tényleg Russel Allent idéző módon énekel, azonban a zenei részek teljesen elütnek attól, amit az amerikaiak művelnek. De nézzük magát a lemezt.
A skót dudából gitárszólóba torkolló introt rögtön egy gyors, tekerős dal követi, melyből még egyáltalán nem derül ki mitől is folkos a banda. Azonban a The Bollard című balladában illetve a Longing For The Woods trilógiában már előkerülnek a népi hangszerek. A dalcímek alapján a szokásos fantasy sága ugrik be, pedig szó sincs ilyesmiről. "A szövegeim a való életről szólnak, arról, hogy az embereknek magára az életre kellene összpontosítaniuk. Számomra a lét nagy kérdései, illetve a csodálatos természet a fő inspiráló tényezők." - mondja Erik Ravn gitáros és fő dalszerző, aki egyébként - igaz kényszerből - a lemez basszustémáiért is felel. Kedvencem egyébként a vicces című, instrumentális Bad Hobbits Die Hard mely a szokásos szólópárbajok mellett korrekt zúzda is egyben. A David Wyatt által tervezett borító nagyon szép, de nem tudom, hogy illik-e az albumhoz, egy kicsit mozgalmasabb és komolytalanabb kép szerintem jobban jellemezné az anyagot.

Több hallgatás után arra jutottam, hogy a progresszív (minden értelemben) és a folk metal jelző is kicsit túlzás, legyen csak power metal folkos/progos beütéssel. Talán kell nekik még pár lemez, hogy tényleg kiforrjon a zenéjük és lehessen létező Wuthering Heights effektusról beszélni.


1. Gather Ye Wild
2. The Road Goes Ever On
3. Tree
4. Longing For The Woods Pt.1
5. Highland Winds
6. Longing For The Woods Pt.2
7. The Bollard
8. Bad Hobbits Die Hard
9. Longing For The Woods Pt.3
10. Land Of Olden Glory
11. Lament For Lórien