Razorback - Animal Anger

	Kiadó:	Massacre
	Terjesztő:	HMP
	Együttes:	Razorback
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Sumi
	Pontszám:	5/10
	Értékelés:	Szürke, de korrekt

A lemez borítóján egy brutális vaddisznó látható, a lemez címe pedig "állati düh", így talán nem meglepő, hogy valami durva zenét vártam az általam eddig nem igazán ismert Razorback nevű bandától. Aztán a lemez végighallgatása után rá kellett döbbenem, hogy ennyire félrevezető borítóval és lemezcímmel még nem találkoztam kritikusi pályafutásom során. A német együttes ugyanis egy kellemesen hallgatható dallamos hard rock/metal fogat, akiknél az ex-Company of Snakes énekes, Stefan Berggren a frontember. Róla csak annyit, hogy a Companyban egy bizonyos Jorn Lande (Ark, Masterplan) utódja volt...

Azért az Animal Anger című debütáló lemezen nemcsak Stefan az egyetlen ismerős személyiség, hisz a hangszeresek nagy része a német Vanize tagjaiból áll. A srácok természetesen nem is próbáltak mást játszani, mint amit az előző zenekaraiknál már megszokhattunk. Lehet, hogy csak bennem van a hiba, de szerintem a fiúk több eredetiséget is belecsempészhettek volna a dalokba, vagy csak egyszerűen, jobb dalokat kellett volna írniuk, mert így a Razorback egy a sok dallamos metal fogat közül... Azért nézzük meg, mire alapozom ezen értékelésemet!
A lemez a The Hymn című nótával indul, amely egy igazi fesztiválos nóta. Már látom is magam előtt, ahogy a banda belekezd a dalba, mire a színpad előtt állók elkezdenek konszolidáltan bólogatni, Stefannal együtt énekelni, illetve magukban dúdolni a pillanatok alatt megjegyezhető riffeket. Ezzel a nótával még nem is lenne baj, sőt, kifejezetten az eredetiebb dalok közé tartozik. Viszont az ezt követő One by One egy akkora Ossian-szerű (!!!) menetelős témával indul, hogy elsőre nem akartam hinni a fülemnek. Bár később a dal sokkal lazábbá válik, de ha Stefan jófajta hard rock hangját kicserélnénk Paksiéra, szerintem mindenki azonnal egy eddig ismeretlen Ossian nótának hinné. Az A New King In Town egy az egyben a Black Sabbath '89-es zseniális lemezének, a Tony Martin fémjelezte Headless Cross hangulatát idézi, míg a Kiss of Death az angol AOR óriás, a Ten méltán híres Babylon anyagára hajaz. A lemez többi nótájában is találtam ismerős motívumokat, hatásokat, de azért minden poént nem szeretnék lelőni, párat a lemezt meghallgatni kívánó egyéneknek is meg szeretnék hagyni.
A lemezen szereplő nóták minősége is igen változó. Míg a már emlegetett nyitótétel egy jól sikerült darab, addig az album második fele, főleg a rettentő sablonos című Eye of the Storm, vagy a Bastard igen lapos szerzemények. A lemezt egy alig 3 perces akusztikus dal zárja, a Dead Man's Song. Bár a dal a címében jelzett negatív hangulatot visszaadja, számomra nagyon hiányzik belőle a mélység. Ráadásul nem is igazán értem, hogy egy összességében egész vidám, lendületes hard rock/dallamos metal játszó bandának miért kell az albumot egy ilyen jellegű tétellel zárni...

Az Animal Anger tehát egy sokszínű, rengeteg '80-as évekbeli hatást tartalmazó dalcsokor, amely ezen időszak rajongóinak érdekes lehet, de a többieknek inkább az eredetieket vagy Jorn Lande hard rock hatású anyagait ajánlanám.

1. The Hymn
2. One by One
3. A New King In Town
4. Kiss of Death
5. Fire and Rain
6. Release Me
7. Edge of the Storm
9. Bastard
10. Dead Man's Song