Anthenora - The Last Command

Kiadó: Locomotive
Terjesztő: HMP
Együttes: Anthenora
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Avenger
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

Olaszország ismét támad, ráadásul szó szerint, hiszen a magát katona-metal bandának tituláló Anthenora, The Last Command nevű első albumával veszi célkeresztjébe a közönséget. Törhetetlen harci moráljuk meglepő, hiszen nem mai srácokról van szó, történetük 1989-ben kezdődött, mikor is a három jó barát Luigi Bononsea énekes, Stefano Pomero gitáros és Fabio Smaro dobos megalapította akkor még névtelen együttesüket. Bring me to Hell címmel látott napvilágot első demojuk, majd 1993-ben következett a Heretical Symphonies. A metal zenék hanyatlása őket is térdre kényszeríttette, vesztesen távoztak a csatából. A szünet egészen 1998-ig tartott, de ekkor már Iron Maiden Tribute Band-ként kezdtek újra dolgozni. Az ilyesminek mindenhol sikere van, pláne ha olyan tökéletesen játszák a britek dalait mint ők. Így hát ebben a felállásban már a klubok kapui sem maradtak zárva előttük, de több fesztiválon is nagy sikerrel zenéltek. 2000 környékén visszatértek a csatamezőre, vagyis saját dolgaikhoz, újabb demo és a 2002-es General's Awakening promo EP elkészítését követően 15 év után végre megjelenhetett első lemezük a Spanyol Locomotive Music gondozásában.

A The Last Command zeneileg a brit vonalat követi, bár ez ugye nem túl meglepő egy ex-Maiden tribute bandától. A dalok mindegyike húzós és nyers tétel, közel azonos tempóban. Pillanatnyi lassulás vagy gyorsulás nincsen, ha egy nótába belekezdenek az végig marad abban a tempóban. A riffeket tekintve Judas Priest-től is sokat tanultak, talán csak az agresszió kevesebb a kelleténél. Pedig a banda militáns jellegét a borító is alátámasztja, hogy a számcímekről ne is beszéljünk. A The Last Command amúgy konceptalbum, a szövegek Európa sötét jövőjét taglalják a második világháború tükrében.

A banda azt írja biográfiában, hogy ha valaki egy atombombában rejlő energiákat akarja megélni megteheti egy Anthenora koncerten. Az energia ugyan az albumról is tökéletesen átjön, de - számomra - valahogy kevés a jó szórakozáshoz.


01. The Last Command
02. Operation Sea Lion
03. Prophet Of Sorrow
04. Dark Alliance
05. Hunter
06. General K
07. Foreteller
08. The Legion
09. Machines Of War
10. The Fortress