Anubis Gate - Purification

Kiadó: Locomotive
Terjesztő: HMP
Együttes: Anubis Gate
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Scorpio
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

A dán csapatot 2001-ben alapította Jesper M. Jensen gitáros, basszusgitáros, billentyűs (aki mellesleg igazi multihangszeres, hiszen dobolni is tud) és Morten Sorensen dobos. Később megfelelő énekest találtak Torben Askholm személyében, aki 42 évével ugyan kilóg egy kicsit a bandából, de hangja feszül az energiától. Nagyrészt ők hárman játszották fel a debütáló albumon hallható zenét, voltak azonban vendég muzsikusok is. Többek között Kim Olesen, aki gitározott és Henrik Fevre, aki vokálozott. Azóta mindketten a zenekar teljes jogú tagjaivá váltak, Henrik basszusgitáron, így élőben is fel tudnak lépni a jövőben.

Ki ne ismerné a temetők és balzsamozás sakálfejű istenét, aki az egyik legnépszerűbb alakja az egyiptomi pantheonnak, annak ellenére, hogy a mitológiában nem sok szó esik róla. Fekete sakálfeje és a nekropoliszokhoz kapcsolódó szerepe miatt horrorfilmek kedvelt alakja, pedig semmivel sem szolgált rá arra, hogy gonosz istenségként tartsák számon. Jóindulatát fokozottan ajánlott megbecsülni, mert minden halandónak szüksége lehet egy kis protekcióra a szív mérlegelésénél (az egyiptomi "utolsó ítélet" ), és Anubisz sokat tehet az ügy érdekében. A Halottak Könyvének ábrázolásain ő az, aki a mérleg alatt térdel, és néha bizony bele is piszkál a rendszerbe, hogy az éppen mérlegen lévő szív nehogy nehezebbnek bizonyuljon Maat, az igazság istennőjének tollánál. Legalábbis, amíg az eredmény fel nem jegyeztetik. Ő vezette át a halottak lelkét az alvilágba, Ozirisz királyságába. A csapat neve tehát Anubisz kapuját jelenti, és ezzel is kifejezik vonzódásukat az egyiptomi mitológiához, a misztikumokhoz.

Az anyag szövegileg laza koncept albumnak nevezhető, amely főként a bennünk lakozó démonokkal való küzdelmet, és a lélektani síkon való megtisztulást boncolgatja. A lemezen gyakorlatilag minden harmonizál egymással. A zene is ezt a sötét, misztikus vonalat képviseli. Már az első meghallgatáskor egy floridai power metal banda, a Crimson Glory neve ugrott be párhuzamként. Minél többször hallgattam aztán a korongot, annál inkább erősödött bennem ez az érzés. A zene visszarepített a 80-as évekbe, amikor is napvilágot látott a Crimson Glory zseniális Transcendence albuma. Azóta nem hallottam zenekart, amely ilyen tökéletesen tudta volna magáévá tenni ezt a stílust, és most íme, itt az Anubis Gate. Szó sincs persze másolásról, de a hangulat annyira ott lebeg a dalokban. Torben Askholm hangja szenvedélytől fűtött, akár csak egykor Midnight-é. A zene szinte végig középtempóban utazik, és ugye a CG sem a kapkodásról volt ismert. Ennek ellenére feszes, dinamikus muzsika kerekedik ki belőle, amelyet valahogy áthat az ókori világ misztikuma. Még Morten Sorensen tamjai is úgy vannak keverve, mint a sokat emlegetett előd etalon lemezén, és mintha egyazon dobiskola követői lennének. Morten szintén technikás, de nem dobolja szét a számokat, ugyanakkor rengeteg finom kis trükköt bevet, és olykor persze hihetetlen dolgokat művel.
A Purification egy sejtelmes introval indít, és nagyon szabályosan van felépítve. Nem csak úgy egymás mögé vannak dobálva a nóták, hanem a sorrendiségnek is fontos szerepe van. Így aztán a közepén találhatjuk a Before Anubis című instrumentális intemezzo-t és a lemezt a Kingdom Of Duat című outro zárja. Eme keretek között pedig hosszú, bőven 5 perc feletti dalok repítik a hallgatót Anubisz kapuján át, gyakran szélfúvással, eső hangjaival átvezetve egyik nótából a másikba.

A sok pozitívum mellé jöjjön egy kis negatívum is! Az anyag még nem éri el a CG Transcendence albumának színvonalát, mivel nem mondható el róla, hogy minden egyes pillanatban maga a tökély, és a második részében van egy csekély üresjárat. Debütáló albumként azonban mindenképpen helytálló, sőt elismerésreméltó, és nagy reményekre jogosít a közeljövőben. Már csak azért is, mert a hírek szerint a következő munkájuk még változatosabb lesz, főleg a tempó terén. Nem feledkezhetünk el a CD borítójáról sem, amely szintén a misztikus hangulatot hivatott szolgálni, rajta a kapu előtt álló sakálfejű istenszobrokkal. A képen a kék és arany színek dominálnak. Az alkotás az utóbbi időben igen felkapott Mattias Norén keze munkáját dicséri.

01. Hall Of The Two Truths
02. Downward Spiral
03. Purification
04. Hypernosis
05. In The Comfort Of Darkness
06. Before Anubis
07. I, Demon
08. The Shadow
09. Discrowned
10. Kingdom Of Duat